A barátom igénytelen és nem akar velem sehova se kimozdulni. Mit tegyek?

Hát sajnos az az igazság hogy nem tehetsz semmit...ha ennyire semmibeveszi a kéréseid és ha minden úgy van ahogy leírtad akkor nem tudsz mit tenni.

Egy kapcsolat nem működik úgy ha csak az egyik fél ad bele.

Talán az utolsó mentsvár (ha tényleg nagyon nem akarod elhagyni amit nem is értek) az az hogy mégis elhagyod..ezt értsd úgy hogy szakítasz vele és adsz neki pár hetet és majd meglátja hogy kellesz neki és talán megváltozik..ha nem jelentkezik akkor meg sem érdemel :)

De én a helyedben hagynám a búsba.

Nagy vonalban eggyet értek #2 es válaszával. Az hogy folyamatosan azt érzi lehet ő akármilyen elhanyagolt te akkor is ott lesszel neki, ezzel ő stabilan a komfort zónában marad és nem vesz tudomást sok dolgoról tudván ez a normális ami most van és ez is lessz mert ezt szokta meg.

És valószínűleg a te férfi idélodat ő benne próbálod megkresni. Lehet nem így gondolod, mert nagyon szereted őt és téged is köt a múltban megtörtént jó érzések ereje, de a valóság az itt és most van. Azt kell nézned most mi lenne a jó neked és most mire van szükséged.

Ha eltudod képzelni, hogy ezen tudsz változtatni akkor bátorítalak. ha viszont minden energiád elment arra, hogy egy feneketlen kútba dobáld az idődet energiádat érzéseidet, gondolván majd egyszer csak megtelik és viszonozza ezt, akkor te is tudod, hogy mit kell döntened..

Az egyetlen ami téged ehhez a kapcsolathoz fűz még szerintem, az hogy fiatal korod miatt valószínűleg ez az első hosszútávú kapcsolatod amihez ragaszkodsz, mert még nem volt más, és a megszokottság biztonságérzetet ad.

Én lassan közelítve a 26-hoz, a következő tanácsot tudom adni, aminek ha nem is örülsz, és "meg is érted" ahogy te fogalmaztál, szerintem a saját érdekedben gondold át.

Adott egy távolságból adódó határ köztetek, ami miatt ritkán láthatjátok egymást. A legtöbben arra törekednek hogy heti 2-3 alkalommal legalább lássák egymást és együtt töltsenek minél több időt. Az úgynevezett "párod" erre nem hogy szándékot nem mutat feléd, de kifejezetten szembeszáll veled csak azért, hogy ne kelljen veled töltse az idejét.

Az igénytelenség kérdése ugyanerre vonatkoztatható vissza: mivel te nem vagy hajlandó bekeményíteni, és minden egyébként egy normális kapcsolatban alapnak minősülő normára magasról szarását elnézed neki, ő ebben egy biztonságérzetet talál amivel önigazolja a lustaságát. Ha neked ő így is elég jó hogy vele legyél (hiszen nem keményítesz be), akkor minek mozdítsa meg a kisujját is?

Érdemes belegondolnod, hogy aki nem hogy nem akar veled lenni, de annyiba se néz hogy a te igényességi szinted megüsse, az vajon mire tarthat téged. Elmondom, nem sokra.

Véleményem szerint ez nem egy kapcsolat, egy kapcsolat azt jelenti hogy két dolog egymáshoz kapcsolódik, egymásba kapaszkodik, a pár azért pár, mert ketten vannak benne. Magyarul mindkét fél tesz azért hogy a másikkal lehessen, hogy a másik boldog legyen, annak tudatában hogy a párja ugyanezen munkálkodik érte.

A leírásodból a Napnál is világosabban látszik, hogy ez egy egyoldalú vonzalom, nem pedig egy kapcsolat, a te ragaszkodásod pedig garantáltnak veszi, nem hogy nem képes, direkt kérésre sem hajlandó viszonozni, nem akar veled lenni abban a kis időben sem amit együtt tölthetnétek, nem akarja még csak megpróbálni sem, hogy tegyen a boldogságodért.

A helyzet a következő: soha senki ezen a világon nem fog tenni a te boldogságodért a családodon, és a párodon kívül, aki majd ideális esetben az új családod lesz. Ha pedig ő nem hajlandó odafigyelni rád, a kéréseidre, az igényeidre, és elhanyagolja magát olyan szinten hogy - a leírásod alapján - már a szó szoros értelmében undorodsz tőle kívül-belül, csak az érzést nem mered magadnak bevallani hogy mi is ez, akkor itt az ideje lelépned. Tudom hogy félelmetesen hangzik, de hidd el, itt nincs semmi jó már, se külsőségekben, se érzelmi szinten, semmi ami miatt neked bűntudatod kellene legyen hogy tönkretennél valamit.

Én elhiszem hogy te szereted, és azok alapján amit magadról írsz, hidd el hogy mások ölni tudnának egy igényes lányért aki igényli hogy szeressék, és ennyire kitartó a párja mellett. Ezt a saját értékedet szeretném ha egy kicsit átgondolnád és emésztgetnéd, hogy micsoda főnyeremény vagy, majd tegyél fel magadnak 2 kérdést:

- Ezek alapján, ő megérdemel-e téged?

- Ezek alapján, te sokkal jobbat érdemelsz-e nála?

18 vagy. Ha még eltöltesz mellette még 2, vagy 5, vagy 7 évet úgy hogy boldogtalan vagy mellette, ő garantáltnak vesz téged és a kisujját se mozdítja érted, azért se hogy ő tetsszen neked, akkor 25 éves korodra egy nap úgy kelsz majd fel, hogy sosem kapod vissza azokat az éveket amiket elvesztegettél egy igénytelen, bűzlő, érdektelen senkire, aki szarba se vett téged az elmúlt boldogtalan éveid során, és ez lesz a meghatározó élményed amit magaddal viszel egy következő (talán első igazi) kapcsolatba. Ragaszkodj az értékeidhez, az elveidhez, amiket itt leírtál, és ne engedd magad lezülleszteni az ő szintjére. Mondd meg neki hogy vagy összekapja magát, vagy te itt befejezted, mert nem vagy boldog vele, és lassan már undorodsz tőle.

Ha ettől se szedi össze magát, vagy még nekiáll vitatkozni, legyél előre felkészülve hogy nem adod be a derekad egy ilyen ember előtt, kiállsz magadért, és emelt fővel távozol. Remélhetőleg egy sokkal közelebb élő valakit keresve, aki törődik is veled és tisztában van egy kapcsolat alapjaival.