Fiúk! Ti hogy viselkedtek, ha tetszik valaki? Hogyan éreztetitek vele? Egyébként lány vagyok csak érdekel.

Ráírok, lévén hogy ha csak nem nagyon-nagyon régi barát a leány, akkor felesleges vele tartani a kapcsolator, csak egy leszek az "udvarlók" sorából.

Ha találkozok vele, akkor izgulok, remeg a lábam, nem jön a szó a számra.....

17/f

Figyelek rá, törődök vele, aggódok miatta (néha tùlságosan is 😀)

+próbálom megnevetetni minél többször

Középiskoláig talán csak oviban vallottam szerelmet valakinek, az is nemet mondott :D Szóval elég hosszú időre elvette a kedvem... Kb. 3.-4.-ig lényegében sehogy nem jeleztem... Csak barátkoztam a lánnyal, szerencsémre pont közel lakott, így jött ki a többi fiúval játszani. De csak barátság maradt.

Később elég idióta módszerem volt hogy "felkeltsem" a lányok érdeklődését. A szünetben az egyik sráccal verekedésfélét imitáltunk. Félig volt imitáció :D Nagyon nem jött be!

Középsuliba fiús osztályba jártam, a lányok közé meg nem nagyon mertem menni. De volt aki ment csapni a szelet. Utána/közben neten ismerkedtem. Szóval fiatalkorból nincs sok tapasztalatom. Kisebb korban szerintem valaki vagy nem szólt semmit, vagy pedig konkrétan szerelmet vallott, puszikat küldözgetett, meg ilyesmik. Felső tagozaton az a pár fiú, aki bevállalósabb volt, az odament, szólt pár szót, piszkálgatta, ugratta a lányokat. Középiskolában meg odamentek beszélgetni, stb. Egyébként kb. ez az egyetlen értelmes módszer. Ha most lennék gyerek, akkor igyekeznék barátkozni azzal, aki tetszik, majd elhívnám randizni, akár csak sétálni (pénzem nem nagyon volt).

Felnőttként is ez van, mostani barátnőmmel is. Közös tevékenységet végeztünk, beszélgetni kezdtünk, majd elhívtam randira. Nem volt semmiféle jelek küldözgetése már. (Bár randira hívás előtt azért lehet flörtölni.)