Nem is szeretem már, vagy mi a fene van a kapcsolatunkkal?

1 éve és 3 hónapja járok a barátommal. Az elején szép és jó volt minden, fülig szerelmesek voltunk egymásba, és nagyon tetszettünk egymásnak. Nem voltam féltékeny egyáltalán, és ő sem. Aztán nyáron jöttek a hülye haverjai meg az ötletek, felhozták mindig az exbarátnőt, nyálaztak rá, haverjai írkáltak a lánnyal, és persze a barátomnak is tetszett, hogy a többi gyerek írigy volt rá,hogy huuh milyen jó csaja volt neki. Ezenkívül járt bulizni nélkülem,és néhányszor az exével is összefutott bulikon, és ez az egész nekem nagyon rosszul esett, hogy úgy viselkedett, hogy én nem is létezek, lerombolta az önbizalmam, és 2 hónap alatt rettenetesen féltékeny lettem,de nem voltam képes szakítani. Megcsaltam végül, mert úgy éreztem, hogy nem foglalkozik velem, és sokkal jobban éreztem magam más pasi társaságában. A barátom teljesen összetört,és alig 3 hét múlva ő is megcsalt a saját szobájában az exével, és a haverjai is ott voltak,és látták.. Ezután rengetegszer sírtunk együtt, mert az egész kapcsolat nagyon rossz volt,de nem tudtuk elengedni egymást. Veszekedtünk minden nap, barátom nagyra tartotta magát, szidtuk egymást. Egyre rosszabb lett a kapcsolat, tényleg már hihetetlenül féltékeny voltam, utáltam a barátomat,utáltam magamat.. Barátom hozta be azt,hogy elkezdtük egymás mobilját nézegetni. Én pedig mondtam,hogy tiltson le minden lányt, nem beszélhet lánnyal,nem találkozgathat, sőt akkor is húztam a szám, mikor nélkülem ment bulizni. Persze ez kölcsönös volt, én is megszakítottam minden kapcsolatot fiúkkal, akikhez valaha is közöm volt. Idén tavasszal viszont én csináltam hülyeséget, egy haverjával smároltam egy buliban, miután szakítottunk, és ezt hátbaszúrásnak vette. Megbántam sokszor ezt, összejöttünk ezután is, mert mindig mondogatta, hogy hiányzok neki,nem tud elengedni...De most már tényleg pokol volt a kapcsolatunk, rengeteget ordibált velem, verekedtünk, veszekedtünk.. napi szinten megkaptam,hogy "te büdös kva, elrontottad az életem..." Persze egy idő után ezek a beszólások csak elmentek a fülem mellett. Rengetegszer felvetettük,hogy szakítunk,és párszor szakítottunk is mindössze egy hétre,de nem változott semmi, ugyanott tartunk. Most már véglegesnek tűnik a szakítás, bár azóta nem volt közünk csajhoz/pasihoz, de szégyenletes, hogy mennyire féltékeny lettem, és ez a legnagyobb szakító ok, hogy elege van a páromnak, hogy mindig mindenért veszekszek, és hogy nem engedek neki semmit, papucsnak hívja magát.. Én meg nem tudom mit akarok.. Egyre többször van az, hogy egyszerűen utálom őt, mert nekem soha nem jó semmi, ő pedig direkt provokál néha.. Az az érdekes, hogy ha most szakítunk,akkor nem sírnék miatta, mindig eszembe jutnak, hogy tavaly nyáron mennyi köze volt az exhez, bántott engem, sértegetett.. Viszont ha tavaly szakíottunk volna még,akkor fél évig csak sírtam volna.. most meg nem érzek semmit, pedig még mindig nagyon tetszik nekem,és szerintem szeretem is, csak ha elveszítem, nem mozgat meg már bennem semmit, és nem is harcolnék érte,és elmondása szerint ő se harcolna,de mindig azt hajtogatja,hogy mennyire szeret...Nagyon-nagyon hiányzik az a pasi, akibe beleszerettem majdnem 1,5 éve..De nem tudunk semmit sem visszacsinálni, és változtatni....

18/L és F