Igaza van a barátomnak? Igazából nem szerelemből szeretem?

Egy éve vagyunk együtt, de már egy párszor megemlítette; mindenkit szeretsz kivéve engemet. A kutyádat is jobban szereted. Egy nap egy lányt fogsz szeretni. (Ja, persze. Valamelyik nap meséltem neki egy csajról. Sajnáltam, hogy nem tudtam megismerni. Ennyi volt az egész mese)

Ilyen hülyeségekkel állít elő. Nem vagyok romantikus típus, nem használok beceneveket, és nem is vagyok olyan lány, aki minden nap azt mondja a párjának, hogy szeretlek. Nekem ez nem olyan fontos és nincs is az eszemben az ilyen apró dolgok. Ez mennyire probléma?

Ajándékokat adok, minőséges időt töltök vele. Nekem ez fontosabb. Már inkább megszoktam a barátomat, szeretem a személyiségét, de már nem úgy vagyok vele, mint régen, hogy ne bírjak ki nélküle pár napot. Viták kevesebbszer vannak hál' Istennek.

Milyen az, aki valóban szerelmes és nemcsak szereti a barátját/barátnőjét?