Az normális hogyha mèg nem akarok kapcsolatot 17 èvesen?

Sosem volt mèg kapcsolatom sőt mèg semmilyen èrintkezèsbe nem kerültem az ellenkező nemmel. Eddig azt hittem hogy akartam egy párkapcsolatot de ahogy telik az idő egyre jobban kezdek rájönni hogy ez csak egy természetes kamaszkori kivancsisag. Jobban átgondolva szinte taszìt egy párkapcsolat. Egyszerűen nem èrzem ùgy hogy el tudnám magam kötelezni egy fiú mellett akár èvekre. Megijeszt a gondolat hogy meg kell nyìljak valaki előtt hogy sebezhető leszek ezután a szàmàra. Ùgy èrzem hogy nem tudnék senkit sem igazán szeretni maximum baráti szinten. Már nem is igazán hiszek a szerelemben.

Ràadàsul nagyon sok időt el is venne tőlem egy komolyabb kapcsolat nem maradna időm rengeteg dologra ès ha mèg szakìtunk is (már pedig ez szinte mindig ìgy törtènik( akkor ezt az időt dobhatom a kukàba. Ùgy èrzem jò mèg ìgy nekem egyedül. Csak furának èrzem mert körülöttem szinte màr mindenkinek volt köze fiùkhoz mèg ha csak kavarás szintjèn is èn viszont olyan vagyok mint aki apácának keszûl:D

Normális ez? Vagy csak mèg nem vagyok èrett egy kapcsolatra?

17/L