Miért még mindig az első barátnőm az, aki a legjobban hiányzik?

Több, mint másfél éve szakítottunk egy közel két éves kapcsolat után. Én 17 voltam, ő 14 a kapcsolat kezdetén. Nagyon sok szép időt töltöttünk együtt, ő volt az első igazi nagy szerelmem. Viszont a végére eldurvult a helyzet (nem fizikai durvaságra kell gondolni) pl.: féltékenykedés, részéről más felé kacsintgatás stb. Egyszer szakítottunk is 1 hónapra, tehát összesen 2x futottunk neki a kapcsolatnak, szóval ilyen téren "kimaxoltuk" a dolgot.

Lényeg, hogy azóta sok mocskos dolog derült ki róla, és akármennyire megutáltam, szakítás óta nem tulzok, szó szerint mindennap eszembejut ez a lány. Még mindig bármikor látom, vagy rosszabb pillanatomban vagyok, el tudom magam sírni még manapság is miatta. Azóta 2 kapcsolatom volt, mindkét lányt szerettem és el tudtam volna képzelni vele nagyon hosszú távon is, viszont az igaz, hogy olyan hatalmas szerelmet nem éreztem egyikőjük iránt sem.

Ez normális, hogy lassan két évvel és két barátnővel a szakítás után ennyire kötődöm hozzá? Történeteket is írhattok, hogy esetleg ki az aki mondjuk 10 évvel később is nagyon oda volt az első szerelméért stb...