Nem tudok túllépni a dolgon! Csalódott vagyok, tudnátok nekem valamit tanácsolni?

1 éve körülbelül, hogy véget ért a kapcsolatom a barátommal, mert más suliba mentünk és teljesen megváltozott. Nem tudta elfogadni, hogy nem találkozunk minden nap a suliban , és emiatt mindig veszekedtünk. Teljesen megváltozott , már nem törődött azzal, ahogyan kinéz , mindig mikor találkoztunk le volt izzadva, nem járt fodrászhoz szóval elég igyénytelenül hordta a haját már, nem borotválkozott , a csipát nem szedte ki a szeméből reggel , szóval nagyon szétesett a gyerek és nem volt hajlandó ezeken változtatni , ha a csillagokat lehoztam volna akkor sem.. Belsőleg meg méginkább megváltozott. Már egyáltalán nem érdekelte , hogy mi van velem , mindig amikor meséltem neki ő csak írt egy okét vagy egy "értem" "aha" "az jó" és ez nekem nagyon rosszul esik a mai napig. Egy nap 10x leírta fb-n , hogy szeretlek és 100 szivecske, és én nem mindig tudtam visszaírni , ráadásul azzal , hogy állandóan leírta , nagyon sablonos lett, semmi érzelem nem volt benne, már nem gondoltuk komolyan, amolyan megszokásból írtunk egymásnak, illetve ő írta , mert én már a kapcsolat végén a többi probléma mellett nem tudtam már őszinteséggel írni, így sokszor csak annyit írtam vissza , hogy én is, vagy max egy szivet, és ezen ő annyira felhúzta magát, meghogy én leszarom őt és nem szeretem stb. Ha mondjuk személyesen beszélgettünk , akkor is elintézett egy okéval és konkrétan nem beszélgettünk, csak ölelkezni akart meg pusziszkodni, ami nekem sokszor nagyon kellemetlen volt mert már nem tetszett külsőleg meg amiket leírtam hogy büdös volt , csipás ,szúrt az arca stb..

Na meg nagyon lusta is volt, állandóan nyafogott , hogy jaj rossz jegyet kapott , jaj tök dagadt mikor a kisujját nem mozdítaná hogy változzon valami, mindig a kuplerájban fogadott mikor át mentem hozzá. Na és visszatérve a tanuláshoz, ha írtam valami okosat , amit a suliban tanultam akkor ő csak kérdőjeleket írt meg hülyének nézett hogy én mi a francról beszélek, és ezzel rengetegszer megbánt a mai napig. Igen azóta én csomószor ráirtam , hogy na beszélgessünk , hátha már kicsit megváltozott a hozzáállása , , hátha lehet már vele beszélgetni.

Mindezt azért, mert a testvére a legjobb tanuló a sulimban, és nem akarom hogy rosszat tudjon meg rólam , mert ki tudja mit tesz velem. Az anyjától is tartok ugyanúgy.

Én próbáltam kedves lenni hozzá, de már néha annyira felidegesített , hogy megmondtam néha neki a magamét, mondjuk ezek után mindig én kértem bocsánatot , akkor is , ha nem bábtottam meg egyébként, mert épp megint tett a véleményemre.

Szerintetek mi tévő legyek? Azon gondolkozom , hogy az egész családját letiltom mindenhonnan, hogy semmit ne tudjanak meg rólam ezek után, de van olyan érzésem hogy ez butaság lenne. De egyszerűen zavar az , hogy látja mikor vagyok elérhető, látja ha valamit kiposztolok stb.

Egyébként már egyszer őt letiltottam mindenhonnan , de győzött a remény bennem hogy hátha végre jófej lett újra, de mindig csalódnom kell..

Szeretném leszögezni, hogy nekem egyáltalán nem jön be már, csak mint írtam, nem akarom hogy általa rosszat gondoljon rólam a családja , és nem tudom mit csináljak hogy ne érdekeljem mit gondolnak rólam. De nem tudom már tovább elviselni amit művel , soha többé nem szeretnék vele beszélni, nem akarok róla/róluk tudni semmit!!

2 évig jártunk.

17/L