Ti belekezdtetek/belekezdenétek egy távkapcsolatba úgy, hogy előtte azt gondoljátok, hogy nem működne?

Ma mondtam el egy srácnak, hogy tetszik nekem és erre a válasz meglehetősen kielégítő volt, mivel én is tetszem neki. A probléma viszont ott kezdődik, hogy nem egy országban élünk és ezáltal, ha belekezdenénk az egészbe, annak távkapcsolat lenne a vége. Már egy ideje beszélgetünk, igaz, nem olyan nagyon sok idő és még nem tartunk a kedvelés részénél, egyenlőre még csak a kezdeteknél, a tetszésnél tartunk és ott, hogy szeretünk a másikkal beszélgetni. Amikor közöltem vele, teljesen jól fogadta, ő is mondta, hogy én is tetszem neki, viszont ahogy már ezt azelőtt is emlegettük, az időeltolódás és a távolság nem igazán a legjobb dolog, ezért nem gondolja hogy működne. De ettől függetlenül ugyanúgy kedvel és ugyanúgy beszélgetünk mint ahogy eddig.

A kérdésem az lenne, hogy ti már jártatok úgy, hogy először azt gondoltátok (vagy esetleg a másik fél), hogy nem működne az egész, aztán mégis valami összejött?

Szerintetek ha még jobban megismerjük egymást és belemegyünk ebbe az egészbe, akkor lehet esélye ennek az egésznek? Személy szerint nekem nincs bajom a távkapcsolatokkal.

A válaszokat előre is köszönöm!

19/L