Túlreagálom vagy a barátom tényleg kezd elhanyagolni? Lassan 17L,17F

Körülbelül tavaly januárban zárult le a kocka korszakunk, addig éjjel-nappal csak a gépet nyomtuk. Elkezdtünk járni kondiba, de én szeptemberben abbahagytam a tanulás miatt. Ő ugyanúgy JÁRT (múlt időn van a lényeg).

Kb 3 hete lebetegedett, és 1 hetet otthon töltött. Ezalatt az idő alatt elkezdett beszélni egy régi haverjával a kocka korszakból, és minden nap egyre többet elkezdett játszani (lol, fortnite). Ha beszélni akartam vele telefonon vagy találkozni, mindig lerázott, hogy most játszik. Össze is vesztünk ekkor elég rendesen, majd szombaton átjött hozzám bocsánatot kérni. Vasárnapig nálunk volt, majd este hazament. Azt hittem, hogy végre észhez tért, mert nagyon rendes volt velem és mondta vagy milliószor hogy nem akar elveszíteni, stb.

Eljött a következő hét...

Suli után mindig együtt megyünk haza, és néha be is ugrik hozzám pár órára, ha nincs semmi különösebb tanulnivalónk. Kedden és pénteken mindig nálunk van 1 órát, mert közelebb van hozzánk a kondi és azokon a napokon szokott járni oda.

Múlt héten hétfőn amikor mentünk haza, felhoztam az ötletet, hogy jöjjön fel hozzánk, de mondta hogy sokat kell pótolnia, majd legközelebb. Oké, mondom megértem, semmi baj. Kíváncsiságképpen du 5-6 óra környékén felmentem lolra, érdekelt hogy mégis mennyire tanul, erre láttam, hogy játszik. Írtam neki Messengeren, hogy "na hogy megy a pótlás?" és azt írta még nincs kedve hozzá, majd később. Este 9 környékén is felnéztem arra a játékra, és ugyanúgy játszott. Írtam neki majd, hogyha nem akar velem lenni, akkor azt mondja és ne kamu kifogásokat keressen. Nagyon ideges voltam, ment a tiltás messengeren, sírás, de végül felhívott telefonon és megbeszéltük az egészet. Elmondtam, hogy nem tetszik a mostani helyzet nekem, ő meg ígérgette hogy nem fog elhanyagolni a gép miatt.

Kedden: hazakísért, de nem jött be hozzánk, kihagyta a kondizást, amit furcsálltam, mert régebben élt-halt érte. Természetesen ahogy hazaért elkezdett gépezni. És ez így ment csütörtökig kb.

Majd írt egyik ismerősöm, hogy nincs-e kedvünk velük menni egy kis házibuliba szombaton. Mondtam, hogy persze, miért ne, barátom nevében is beszéltem. Amikor ezt közöltem vele, egyszerűen megdermedt a tekintete, és nagyon ellenkezett az elején, de végül sikerült valahogy rávennem. Ez is már elég fura volt, mert ő sokkal bulizósabb típus, mint én, és kb kérdés nélkül belemegy bármibe, ha ilyenekről van szó.

Megbeszéltük, hogy akkor péntek szombaton nála alszom. Pénteken egész jó volt, meg is feledkezett a gépről és csak velem törődött, mintha visszakaptam volna a régi énjét. Majd szombaton délelőtt elkezdett haverjaival beszélni teamspeaken és játszani. Annyira nem bírtam, hogy nem törődik velem azt mondtam hogy hazamegyek és majd buliban találkozunk. Kb észre se vette, hogy meg voltam bántódva. Szerintem pofátlanság, ha valaki ott van nála, méghozzá a barátnője és ő meg inkább haverjaival kockul, miközben suli után mindig csak azt csinálja.

Eljött a buli, de egyszerűen nem voltunk olyan hangulatban, és 1 óra múlva leléptünk hozzá. Este lefeküdtünk, de nem volt valami élvezetes számomra. Kicsit fájt is, ezért egy idő múlva leálltunk. Csak magával törődött szinte szex közben, nem kérdezte, hogy én mit szeretnék. (Mehet az hogy mekkora ****** vagyok, de nem érdekel. Szeretem őt, első komoly kapcsolatom, és 1 év után a tinik nem csak kezet szoktak fogni meg arcrapuszit adni egymásnak).

Majd vasárnap újra próbáltuk, de egyszerűen itt sem törődött velem, nagyon szörnyű volt, bekönnyeztem közben. Itt mondtam, hogy na most elég volt és szépen abbahagytuk. Pár óra múlva hazamentem, és rám sem írt aznap, de megtörte a csendet hajnalban, és megkérdezte, hogy mi volt a baj ma meg miért nem alszom. Örültem a törődésének, elmondtam neki és megint jött a "szokásos" duma: ne haragudj, legközelebb jobban figyelek rád. megenyhültem és megkérdeztem, hogy mi lenne, ha most hétvégén átjönne és együtt lennénk, szüleim nem lesznek otthon. (Ők is támogatják ilyenkor az ötletet, mert "valaki mellettem van, ha baj történne") Belement. Úgy volt, hogy tegnap átjön és egész hétvégén együtt leszünk.

Eljött a mostani hét, és ugyanúgy zajlott kb, mint az előző. Kondit kihagyta, a gép előtt ül, és a jegyei is kezdenek romlani elég szépen. Csütörtökön elmentünk együtt kajálni és a plázába, végre nem a gép előtt ült délután. Nagyon jól éreztem magam, majd kibökte, hogy pénteken lehet nem jó neki, haverjaival szeretne egy kis időt tölteni (persze itt a gépezésre gondolt), és átjön majd ma estefelé. Itt volt egy hisztim, hogy suli után már kb nem is találkozunk, alig beszélünk, stb de belementem.

Ma 18 óra környékén fog átjönni, és valamiért nem érzek semmi jót eziránt. Ma Messengeren pár szót váltottunk, pedig ezelőtt az újabb kocka időszaka előtt hajnalokon át beszéltünk.

Azt se mondta mostanság, hogy szeretlek, régen napi szinten elmondta. A legjobban mégis az bánt, hogy amikor alkalmunk volt a szexre, nem törődött velem, csak úgy csinálta hogy neki legyen jó. Régen folyton kérdezte közben, hogy így jó-e, hosszabb előjáték volt, romantikus volt, stb. Nem vagyok kiéhezve a szexre, de szerintem ilyenkor már sokat számít egy kapcsolatban, és nem mehet úgy, hogy csak ő élvezi. Ma megpróbálok erről vele szemtől szembe jobban beszélni, ha megint durva lenne.

Mi lehet a barátommal? Kiment a nagy szerelem belőle irántam a gép miatt? Túlreagálom az egészet? Mit tennétek a helyemben? Nem fogom már így bírni sokáig, suliban ezen a héten megkérdezték a tanárok és osztálytársaim, hogy mi a baj, nagyon szomorúnak tűnök.