Fiúk, nektek mi lenne a véleményetek, ha a barátnőtök ennyire "rátok lenne kattanva"? Zavaró az, ha a lánynak a barátja a "világ közepe"?

Ölelget, gyakran leírja, hogy mennyire szeret téged, általában gyorsan visszaír, annak ellenére sem ábrándul ki belőled egyetlen percre sem, hogy néhaa nem olyan vagy vele, amilyennek kellene, akkor is melletted marad, ha a barátai egyértelműen nem örülnek nektek, ha esetleg valami borzalmas ok miatt szakítanátok, akkor sem adja fel és akkor is reménykedik, hogy nem végleges a dolog, még akkor is, ha ez esélytelennek tűnik, minden szavával próbálja érzékeltetni veled, hogy mennyire fontos vagy számára, boldognak szeretne téged látni, ha pedig rossz kedved van, megpróbál felvidítani, ha van valami bajod, akkor valami használható tanácsot adni, bűntudata van, ha megbánt téged és gyakran kér bocsánatot, a hisztiszintjét próbálja a lehető legkevesebbre szorítani, te vagy az oka arra, hogy próbáljon érdekesebb, jobb és szebb lenni, mindeközben amennyire tud, önmaga marad, lehet vele hülyéskedni is és egyszerűen nem tud kevésbé szeretni téged...

Úgy érzem, nem normális, hogy ennyire szeretem őt. Annyiszor megkaptam már külsős emberektől (nem feltétlenül barátoktól, hanem akár közös ismerősöktől is, nem is kevéstől...), hogy ő nem érdemel meg engem, hogy találhatnék olyat is, aki jobban néz ki, aki foglalkozna velem, akinek nem csak "ha nincs ló, jó a szamár is" alapon lennék... fogalmam sincs, miért vagyok odáig érte ennyire, ez már beteges, nem...? Akárhányszor bánt meg engem, én nem tudok haragudni rá és oké, hogy szerelmes vagyok, de ez szerintem már lassan több, mint szimpla szerelem a részemről...