Szerintetek megéri fiatal korban hanyagolni a párkapcsolatokat és inkább a tanulásra koncentrálni?

Nem bántam meg, hogy 14-20 éves korom között nem ismerkedtem. Sokáig introvertált voltam, ez egyetem második évében változott meg. Addig fontosabb volt számomra a tanulás és akikkel beszéltem, és fordítva csinálták, azok vagy megbánták, vagy nem érdekelte őket a tanulás annyira, mint engem (nem mérnökök lettek). Aki első évben bulizott tanulás helyett, jó kapcsolatokat épített ki, de utána nehezebb volt az egyetemen talpon maradniuk, nekem meg könnyebb volt ismerkednem.

Üres dumának tartom, hogy meg kell találni az egyensúlyt. A kötelezettségeim teljesítése mellett ez nekem nem volt lehetőség és szükség sem. Amikor sikerült egyenesbe hozni a tanulást, a karrierem (szülői támogatás nélkül), akkor lett szabadidőm, amit párkapcsolatra tudtam szánni. És hidd el, nem maradtam le semmiről, amit nem sikerül bepótolni. Akinek több lehetősége van, például a szülei támogatják a tanulását és a megélhetését (élelmezés, szállás), esetleg nem baj, ha pár év pluszt ráhúz az egyetemre, azaz nem saját magáról kell gondoskodnia, annak több ideje marad a párkapcsolatra. Ez mindenkinek egyéni szinten változik, mik a lehetőségei és a prioritásai. Ezért tartom üres dumának az egyensúly megtalálását.

Továbbá sosem akartam egy 14-18 éves gondolkodású emberrel párkapcsolatot, legfeljebb üres szexet a hormonok miatt. 16-20 között nagyon sokat fejlődik az ember hozzáállás a dolgokhoz. Mindig is felnőttesebben komolyabban szerettem kommunikálni, nem tinisen.