S. O. S. Most vajon mit érez irántam? Kétségbe vagyok esve.

Az egyik fiú osztálytársamról van szó,mindig is szimpatikusnak találtam,és láttam,hogy nagyon ritkán,de össze-össze találkozott a tekintetünk,de ennek az egésznek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Mindaddig,amíg a szülinapom napján nem írt rám. Ez úgy volt,hogy aznap csak egy tanítási órára mentem be,és az egyik lány haverjával pont velem szembe ültek,és mondta a lány,hogy épp arról beszélgettek ketten,hogy milyen jó ez az 'outfit'-em. Láttam,hogy a fiú rengetegszer rám nézett az az egy óra alatt. Este,mikor hazaértem,láttam,hogy írt,és ezt írta,megpróbálom visszaidézni: "Szia. Nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni. A mai outfited nagyon adta,nagyon jól néztél ki. " Kifejezetten emlékszem,hogy mikor először elolvastam,tátva maradt a szám,aztán meg örömömben elkezdtem ugrálni,és a vérnyomásom 200 volt. Ekkor kicsit beszélgettünk,arról volt szó,hogy majd ha lyukas óránk lesz megmutat néhány dolgot a suli gépén,mert állítólag feltörték a WIFI jelszót. Ezután még néhányszor írt,volt olyan,hogy megkérdezte,hogy van e barátom,mert ha igen,vagy zavar engem,akkor nem írogat nekem,volt,hogy az egyik haverja írt rám azzal,hogy "Szia,beszéltem XY-Val rólad,és csak meg akartam kérdezni,hogy te ide valósi vagy-e." És a fiú folyton ilyen elpirulós smiley-kat küldött.

Ekkor nagy fordulat jött,és képbe került még 2 másik lány a suliból,egy az osztályból,egy meg egy másik évfolyamról. Láttam,hogy ők nagyon rámásznak a fiúra,ha tehetik,mindig vele akarnak lenni,és eleinte csak tűrtem,később már féltékeny lettem bizony,nem is tagadom. Kezdtem meggyűlölni a kettő lányt,a fiú meg ekkor már nem írt nekem,ezért már nem tudtam mit gondoljak,csak azt láttam,hogy most már tényleg rengeteget nézett. Mindig kétségek között őrlődtem,hisz tudtam,hogy ő nem ír,és a srácok ha akarnak valamit úgyis írnak,de ő nem tette,helyette bogarat ültette a fülembe,a folyamatos bámulással,és azzal,hogy mindig más lányokkal volt,vagy,hogy néha mosolyogva találkozott össze a tekintetünk. De akkor már végképp elvesztettem a fonalat,hogy Facebook-on mindig belájkolta a képeimet,Instán is mindig,és megnéztem,és a csajnak az osztályból meg soha sem lájkolgatott. Nem mertem hinni a dologban,hogy valóban tetszem neki,mert mindig valahogy sikerült rácáfolnia valamivel,hogy éppen más lánnyal volt a szünetekben,és vele röhögcséltek,összemosolyogtak.

Viszont ami ma történt,az megrázott. Az aulában tesiztünk 3-an,2 fiú meg Én,és a tanár aztán odahívta őt is,mert addig ő más feladatot csinált máshol. Egy keveset volt csak itt,mikor odajött az egyik haverja,hogy menjenek be a tornaterembe (halkan megjegyzem,ott volt az a másik lány az osztályból,akinek tetszik a fiú) de ő hallani sem akart erről. Ekkor elgondolkodtam,hogy talán miattam maradt-e,mert a másik kettő fiút enyhén szólva sem bírja. Kezdtem beleélni a gondolatba magamat,egyszer rám is mosolygott,majd ami ez után egy kicsivel történt,hát enyhén szólva is megviselt. Már csak mi maradtunk ketten az osztályból,mi öltöztünk át a legkésőbb,és mikor jöttem el a szekrénye előtt,köszöntem neki,hogy 'Szia' de mintha meg sem hallotta volna,pedig max 30 centi volt köztünk. Ezután a folyosón menet még az egyik tanár megkérdezte,hogy 'Jól vagy,nagyon sápadtnak tűnsz.' Ekkor könnycseppek szöktek a szemembe.

Nem tudom mit érez irántam,viszont én csak vágyakozom utána,de nem akarok lenni a fölösleges harmadik,akivel jól el lehet szórakozni,ha kénye-kedve úgy tartja.A mára már állandóvá vált nézésével a sírba kerget,nem tudom,hogy azért néz,mert tetszem neki,vagy más indokból. Fáj,hogy én őt nem tudom ily könnyen elengedni,de ő szerintem egy játékszerként tekint rám.

Szerintetek mit érez irántam? Tetszem neki,vagy más tetszik neki? El vagyok veszve totálisan...