Jól tettem-e, hogy szakítottam?

Két hete szakítottam a barátommal, de nagyon hiányzik és bánom. Volt már néhányszor szó szakításról, mert nem éreztem szeretve magam. Csak akkor tudta kimutatni, ha ott voltam vele. De amúgy nagyon szerettem vele lenni. Csak egyre jobban távolodott el, mert már nem nagyon akart programot szervezni velem, az újévet is inkább a haverjaival töltené. Ez persze nem baj, menjen a barátaihoz, mert azt szeretnék, ha jól érezné magát. De amíg szó sem volt a haverjai bulijáról, addig sem volt olyan opció, hogy velem töltené. Sem a karácsonyt, de azt amúgy sem vártam volna el. Gyakran flegma volt és nem vette komolyan, ha megbántott, azt hitte, hogy csak hiszti. Úgy éreztem, csak arra vagyok jó, hogy ha unatkozik tudjon kivel lenni. Természetesnek vette, hogy vele vagyok, bókolni se bókolt soha. Mert, hogy ,,kifogott halnak nem kell csali". Telefonon szakítottam vele, mert nagyon sírtam és nem akartam az iskolában szakítani vele. Így is két órát sírtam. Most pedig bosszúhadjáratba kezdett. Most épp azt a lányt akarja felszedni, akivel rosszban vagyunk. (Illetve voltunk, mert mi azóta kibékültünk, csak ezt ő nem tudja.) Gyerekes és engem okol. Jól tettem, hogy szakítottam? (Majdnem egy évet voltunk együtt.)

(17/L)