Hogyan fogadjam el, ha valószínűleg nem lesz senkim?

Hamarosan 19 éves leszek. Kezdek beletörődni, hogy valszleg senkim sem lesz. Egy ocsmány és életképtelen fiú vagyok, és semmit sem érő belső tulajdonságaim is csak rontják a helyzetet. Sose volt barátnőm, 1 lány se volt akivel bármeddig is eljutottam volna, menekülnek előlem. Az a baj, hogy mostanában vesztettem el az utolsó reményeimet is. Nem látok kiutat a magányból, egyszerűen a haverok és a maradék jó barátok szerint is menthetetlen már az állapotom, nem tudnak segíteni. Aszexuális nem tudok lenni önakaratból, tehát szenvedni fogok emiatt sajnos. Nem tudja semmi sem lekötni a figyelmem erről a témáról. El tudom valahogy fogadni a tényt könnyen, hogy engem senkinek sem szántak?