Hogyan lehetne ezen változtatni?

Volt barátommal gimnáziumba ismerkedtünk meg és fél év után össze is jöttünk. A kapcsolatunk kb 2,5 évet ölelt fel amikor is úgy döntöttem, hogy legyen vége, mert rutinszerű lett és unalmas. Szakítottunk. Pár nap alatt ráeszméltem, hogy kicsit elhamarkodott döntés volt. Nagy hiányérzetem volt, hiányoztak a közös dolgaink, szokásaink. Mikor összeszedtem magam (kb 3 nappal a szakítás után) már egy másik lánnyal volt. Alapvetően Ő nem ez a becsajozós típus volt, mi több rajtam kívül nem is volt senki mása. Lényegében én elismertem, hogy hibáztam, megbántam a szakítást és bevallottam, hogy nagyon hiányzik. Erre Ő igazából csak annyit tudott mondani, hogy "Tudtommal szakítottunk!". Nagyon rosszul esett természetesen, mert ha "beleszeretett" máris egy másik lányba akkor itt valami van. Vagy már engem nem szeret egy ideje, vagy még nem szeretheti az "új" lánykát. Mint kiderült a lánnyal már valamelyest azelőtt is beszélt, hisz van közös órájuk meg minden, de nagyrészt a lány erőltette a dolgokat. Én itt azért kételkedtem egy kicsit, de az lényegtelen. A kapcsolatuk 2 hónapig tartott, utána a lány (igen, aki annyira erőlködött, hogy összejöjjenek) szakított vele. Azzal az egyszerű indokkal, hogy nem ugyanazok a céljaik, meg suli végén (tehát kb másfél év múlva) elválnának útjaik. Hozzáteszem a volt barátom ezalatt az idő alatt végig írogatott nekem, gyanítom azért, mert bűntudata lehetett. Hangulatfüggő volt hogy min, de a végén mindig összevesztünk. Mikor szakítottak nagyon összetört. Jobban megviselte, mint amikor mi szakítottunk, ami ugye hosszabb időintervallum volt.. Nem is igazán értettem. Végül szeptemberbe már ott jártunk, hogy újra suli, muszáj lesz beszélni, mert együtt táncolunk szalagavatón. Eleinte undorral táncolt velem, nem vette komolyan, elég távolságtartó volt. Míg nem elkezdtünk újra beszélgetni, együtt haza járni stb. Lépés előnyben volt, mert világosan elmondtam neki, hogy mit érzek még mindig iránta. Ki is használta a helyzetet, mert amikor éppen úgy érezte, hogy neki most kell valaki akkor ott voltam, ha meg nem, akkor simán átgyalogolt rajtam, mint egy lábtörlőn. Tudom, nem kellett volna hagynom. Nem is akartam, de nem volt annyi lelkierőm, hogy megállj parancsoljak neki vagy ha úgy adódott magamnak. Maga volt a szenvedés és egyben a megtestesült gyönyör ez a pár hét. Persze valamilyen szinten még ott munkált benne az ex barátnő szerelem feldolgozása is, de eléggé ambivalens érzelmeket táplált mind iránta, mind irántam. Végül odáig jutottunk, hogy stikában újra összejöttünk. Ezzel csak az volt a baj, hogy ő nem gondolta komolyan és nem voltak olyan mély érzései, mint nekem. Meg hát mind a ketten megváltoztunk a nyár alatt. Idővel realizálódott bennem ez az egész, és hogy nekem a régi énje hiányzik. Amikor majdnem már egy hónapja ""jártunk"", akkor szerveztem egy lazítós/kikapcsolódós napot kettőnknek. Amiről persze nem tudott, mert meglepetésnek szántam. Mikor megkértem hogy érkezzen meg xy időpontra, mert van egy meglepetésem, nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy "Nem látom, hogy esik az eső?". Hozzáfűzöm, tényleg esett és messze lakik, de én is ezerszer megtettem anno a napot akár csak egy együtt töltött délutánért, majd hajnalok hajnalán esőbe, fagyba jöttem haza. Ha én lányként meg tudtam tenni, akkor ő is! Szerintem ez nem indok. Végül nem jött el és én annyit mondtam neki, hogy: "Végeztem veled!". Mire ő először is viccnek fogta fel, hisztinek. Írt 2 naponta egy sort, amit késleltetve (napokkal később) olvastam el, de reagálni már nem voltam hajlandó. Nagyon megbántott és darabokra törte a szívem. Mikor már zavart visszaírtam neki, hogy abszolút hidegen hagy. Mondta, hogy oké-oké na de mégis együtt táncolunk. Annyira dühös voltam és vagyok rá! Mindent csak hisztinek gondol és sosem vesz komolyan. Végül már nem is tudom hogyan, de elkezdtünk dumálni újra. És a forgatókönyv nagyjából kezdődik csak kicsit más a séma. Tehát a napokban voltak itthon problémáim, nem bírtam itthon maradni, mert nagy konfliktusok voltak és mostoha anyám nem igazán csíp. Lényegében szállás kellett. Nem igazán bírtam elérni, mert meccsen volt. Felhívtam anyukáját, aki mondta, hogy persze aludhatok náluk. Ezt ugye csak akkor mondta neki, amikor már rég ott voltam. Mikor odaért, nyilván megkérdezte tőlem, hogy mégis mi a fent keresek itt meg ilyesmi. Elmondtam, és azt is, hogy miért nem mentem a "barátnőimhez". Természetesen egy szavamat sem hitte el. Programja lett volna, de ugye miattam nem akart elmenni. Én mondtam, hogy nem zavar, nyugodtan menjen el, én tényleg csak a "Szállás" miatt vagyok itt. Nem ment el, nem is nagyon szólt hozzám. Megnézte a kedvenc sorozatát és utána kikapcsolt mindent. Mivel csak egy takaró volt megkérdezte, hogy fázok-e. Mivel letagadhatatlanul remegtem ezért mondtam, hogy igen. Betakaróztunk, de úgy, hogy még csak véletlenül se érjünk egymáshoz. Míg végül valahogy kiskifli-nagykiflibe kötöttünk ki. Beszélgettünk végig és végül mondta, hogy tekintsük ezt búcsú estének. Felrobbantam az idegességtől, mert egyrészt nem ezért jöttem, másrészt nem akartam ezt hallani. Végül röviden tömören, kihagyva az erotikus részeket lefeküdtünk, majd utána konkrétan elaludtunk. Reggel idegenekként keltünk. Kivitt a buszmegállóba és haza jöttem. Még este mikor mondtam neki, hogy szeretem, azt mondta attól tart ő is. Nem tudom ez fiú logikával ez mégis mit jelent, de szerintem azt, hogy még mindig szeret. Én össze szeretnék vele jönni újra, de ő kételkedik az egészben. Nem tudom, hogyan tudnám visszahódítani..? Vagy mit kéne tennem..

18L