Nem érdeklem a barátnőmet? Ilyen a személyisége.

Van egy csaj, akit másfél éve ismerek, és az első perctől tetszik. Nem az a fullos csaj, de néhány testrésze gyönyörű, és nagyon megfogott. 3 hónapig csak ilyen heti szinten pár szót beszéltünk, és hamar kiderült, hogy nem egy érzelmes, szerelmes típus, kemény csaj.

Ekkor azonban barátnőm volt éppen.

Miután szakítottam vele, elkezdett közeledni, (1 éve). Közeli barátok lettünk, eljárkáltunk enni,inni, 1-2x bulizni, suliba (egyetem) együtt jártunk. De semmi jelét nem mutatta annak, hogy tetszek neki, sok fiú barátja van egyébként is. Emellett tudtam, hogy elég érzelemmentes csaj, én viszont a teljes ellentétje vagyok, fiú létemre nagyon szerelmes tudok lenni, és érzelgős, így nem nagyon tudtam, működne-e a kapcsolat.

Aztán 1-2x láttam rajta, hogy nem vagyok neki közömbös, majd felajánlotta, hogy átjön egyszer hozzánk (vidékre, 220km). Lejött 3 napra, jól elvoltunk, összebújva tv-ztünk, de inkább csak én bújtam oda, én öleltem, és aztán megcsókoltam. Ettől egycsapásra megváltozott, ennivaló csaj lett belőle, és összejöttünk.

Azóta azonban újra előjött a régi énje. Alig ír vissza, nem jön fel facere 1 napig, de instán likeolgat meg stb. így nagyon keveset beszélgetünk. Sokat lóg a barátaival, sokat dolgozik, és nekem több együtt töltött időre van szükségem. Ha írok, gyakran nem válaszol, csak órák múlva, úgy, hogy fent van, ha válaszol, sokszor csak így ímmel-ámmal.

Nem látom rajta az érdeklődést irányomba, hogy mi van velem, mit érzek, nem nagyon érdekli, ha nem beszélünk, vagy alig találkozunk.

Elhintem, hogy nem vagyok jól, fél óra múlva megkérdi, hogy mi a baj, válaszolok, aztán 2 órára eltűnik, úgy, hogy meg se nézi.

Én tudom magamról, hogy kicsit túlérzékeny vagyok, de néha jólesne egy kis visszajelzés, ha együtt alszunk, nem csak én ölelném meg, nem csak én csókolnám meg, nem csak én akarnék találkozni, beszélgetni.

Ő akart velem összejönni ez egyértelmű, de ez szinte nem is kapcsolat, hanem ilyen barátság, úgy hogy néha szexelünk, meg csókolózunk, és ímmel-ámmal beszélgetünk tök alap dolgokról.

Hozzáteszem, hogy nehéz múltja volt, soha nem volt kapcsolata, sokan átverték, szinte soha senkinek nem önti ki a lelkét, mert egész életében nem tudta kinek, és nehéz a bizalmába férkőzni.

Mit tegyek?

Szóvá tegyem, hogy kicsit foglalkozhatnánk egymással többet? Vagy nincs értelme, mert ő ilyen és kész?