Nem tudom, mit érzek iránta, szakítanom kellene?

másfél hónapja vagyunk együtt, kb. 3 és fél hónapja ismerjük egymást. eleinte nagyon jól elbeszélgettünk, minden rendben volt, aztán mikor összejöttünk, kiderült, hogy nálunk nem nagyon működik ez a kapcsolatosdi. mindenen össze tudtunk veszni, ugyanakkor mindig hamar kibékültünk és egy-egy ilyen "veszekedés" után jobban szerettük egymást, mint valaha...:) jött egy "békeidő", nem nagyon veszekedtünk. igazából ezek mind még a kapcsolat elején voltak, mert már előtte is olyan volt, mintha együtt lennénk... najó, ez így szerintem is zavaros.:/

a lényeg, hogy nem túl gyakran tudjuk úgy összeegyeztetni a napjainkat, hogy találkozzunk, plusz messze is lakik (de ugyanabban a városban tanulunk)... ez már inkább valós probléma és sajnos ebből is néha veszekedés lesz, a pozitívum ebben csak az, hogy ezek után néha mégis össze tudunk dobni egy találkozást másnapra, mert ugye mégsem annyira problémás ez, ha tényleg akarjuk...

legutóbb volt egy elég kínos helyzet. ez mindegy... a lényeg, hogy ahogy azután, abban a 20 percben viselkedett velem, hát az ritka kiábrándító volt. talán akkor jöttem rá a legjobban, hogy milyen önző... vagy nem is tudom... mert ha tényleg szeret engem, akkor szerintem nem bírta volna ki szó vagy bármi egyéb nélkül azt, hogy konkrétan mellette sírtam... rettegek a viszonzatlan szerelemtől. márpedig ez akkor nagyon annak tűnt... pedig tudom, hogy szeret engem, vagy valami olyasmi. hogy őszinte legyek, szerintem ő inkább birtokolni akar engem...

jelenleg nem tudom, mi van. nem akarom őt elveszíteni, de most valamiért ép ésszel gondolkodom, márpedig az azt mondja, hogy hagyni kellene ezt az egészet, mert én fogok rosszul kijönni ebből...

(hozzáteszem: máskor is volt már ilyen, de az néhány nap alatt elmúlt és utána mégjobban imádtam őt...)

szóval szerintetek mit kellene tennem? félek attól, hogy, ha szakítok, 10 perc múlva megbánom és nála nincs "vissza az exhez"...