Szerintetek? Beleéljük magunkat egy kapcsolatba? Ha igen, miért, avagy miért ne? De mi van, ha majd csalódunk? Ugyanúgy megy az élet tovább. De nyomot hagy bennünk, nem? Ti hogy vagytok ezzel? Beleélitek magatokat egy párkapcsolatba?

Minden kacsolatba nem árt ha beleéli az ember magát, hiszen úgy születnek a jobbnál jobb élmények, és a rossz élményekből merített tapasztalatok.

Ne félj, észre fogod venni ha már nincs jövője a kapcsolatotoknak.

Én nem merem magam beléelni. Mert valahol melyen tudom, h egyszer úgyis vége lesz. Persze ez nem jó indok arra, h miért ne éljük bele magunkat abba, ami az egész világot fenntartja(jobb esetben) a szerelembe.

Amíg benne vagyunk, addig fellegekben járunk, és elhisszük h soha nem lesz vége. És ezért tudjuk beleelni magunkat. Amikor elkezd megromlani a dolog, akkor legrosszabb esetben szakitunk. Nyomot hagy bennünk valamilyen szinten. Amiből mi levonjuk a következtetéseket. És az élet nem áll meg. Mi többek lettünk, élményekkel gazdagabbak, na meg tapasztalatokkal. és minden halad tovább, a maga rohanó tempójában.

Eddig 2 kapcsolatom volt, vagyis az egyik 2,5 éve tart. Mindkettőt teljesen komolyan vettem, beleéltem magam, és úgy voltam vele, hogy bármi is történjen, én akkor is kitartok, és együtt leszünk, elvégre miért megy bele az ember egy kapcsolatba, ha nem ezért?

Az első kapcsolatom katasztrófa volt. A srácot egy játékban ismertem meg. 1 évet voltunk együtt, de ezt inkább idézőjelesen, mivel soha nem találkoztunk, és csak fél év után mutatott magáról képet. Soha nem akart telefonon beszélni, vagy Skype-olni, és sokszor lépett le minden jel nélkül. Én persze túl naiv voltam, és erősen bennem volt ez a kitartás. Végül kiderült, hogy egy csaj van minden mögött, a srác csak kitaláció volt. Nem tudom, miért csinálta, azt mondta, hogy unatkozott, aztán meg azt, hogy fogadásból... Mit ne mondjak, akkora nyomot hagyott bennem, hogy néha még most is könnyezek, ha belegondolok.

A mostani kapcsolatom is távkapcsolat, de vele havonta, nyáron pedig hetente találkozok.

Én azt mondom, hogy bele lehet/kell magunkat élni egy kapcsolatba, mert az is milyen már, hogy félvállról vesszük? Erősnek kell lenni, ha csalódás ér, és akkor lehet, hogy nehéz, és nyomot hagy, de utólag visszagondolva nem tűnik nagy dolognak. És igen, megy az élet tovább, nem állhat meg emiatt, hiszen ki tudja, mikor találod meg az igazit, aki elfeledteti veled az egészet. :)

17/L