Hogy viselkedjek egy olyan kapcsolatban ahol a párom borderline személyiségzavaros? én vagyok a lány.

Ugyanúgy mint más esetben. Nem viselkedni kell máshogy, hanem ha úgy van kezelni a dolgot ahogy azt a betegség megköveteli. Neked kell tudnod mi jár ezzel. Ha pl a párod tolószékes akkor olyan helyeket választotok ahol kerekesszékkel is tudtok közlekedni, tudod hogy neked kell majd segíteni abban amit az állapotából kifolyólag ő nehezen/nem tud megtenni.

Egyik mentális másik fizikai probléma. Amennyiben szereted utánajársz, hogy kell együttélni ezzel az állapottal és ennek megfelelően alakítjátok az életviteletek.

Olvass erről cikket

/fórumot illetve kérd ki a családja tanácsait.

Beszélgess vele sokat erről, ha nyitott rá. Kérdezd meg tőle, hogy nyilvánul meg a személyiségzavara, milyen állandó vagy rendszeresen visszatérő problémái vannak, és olyankor mire van szüksége.

Az én barátomat ugyan nem diagnosztizálták semmivel, de időnként nagyon durva hangulatingadozásai voltak, ha valami negatív dolog rosszkor érte, borzasztóan ki tudott borulni. Ilyenkor mindig megkérdeztem hogy mit szeretne, beszélgessünk arról ami bántja, vagy tereljem el a figyelmét, vagy csak egyszerűen hagyjam békén.

És ez működött, mert nem rontottam tovább a helyzeten, és néha még segített is rajta.

Nem tudom milyen a borderline, de valószínűnek tartom hogy a többi mentális problémához hasonlóan egyedi, és ami az egyik borderline-osnak segít, az a másiknak nem biztos. Ő ismeri legjobban a saját agyát, úgyhogy szerintem az a legfontosabb hogy rá figyelj és tőle kérdezz.

Jár terápiára a párod? Szerintem ez alapfeltétele annak, hogy a kapcsolatotok ne legyen bántalmazó egyikőtök számára sem! Ha egyedül nem szeretne sem egyéni sem csoportterápiára menni, akkor együtt is mehettek párterápiaszerűen. Kifejezetten borderlinera szakosodott orvost keressetek fel, én a Nap-kört ajánlom érdeklődéshez és útbaigazításhoz.

Várószobán is kérdezhetsz, a betegséget személyesen vagy közelről ismerő emberek fognak válaszolni (többnyire ;D ). Itt van néhány kis ízelítő, ami hasznotokra válhat:

[link]

[link]

Röviden: menekülj.

Tudom, hogy fájdalmas, és kegyetlenségnek hangzik, hiszen gondolom szereted ezt az embert. Azt tudnod kell, hogy a borderline egyik legnagyobb csapdája az az elképesztő manipulációs készség, amivel magához láncol, mert annyira retteg az elhagyatástól.

Egy személyiségzavar nem egyszerűen egy mentális probléma, a nevéből is látszik, az egész személyiséget áthatja. Egészen fiatal kora óta egyszerűen másként fejlődött a személyisége, mint egy egészséges emberé.

Írja itt valaki, hogy beszélgess vele a problémáról. Hát azt kell hogy mondjam, szerintem ennek sajnos semmi értelme, meg kell érteni, hogy az ő valóságérzékelése egyszerűen más, másként értelmezi a körülötte zajló eseményeket, az emberek szándékait, mint egy átlagos ember, és nem fogod tudni megértetni vele, hogy nincs igaza.

Vagy szent leszel a szemében, élete szerelme, értelme, akiért a csillagokat is lehozná, de aztán elég egy rossz szó, és ugyanolyan szenvedéllyel gyűlöl, ahogy imádott előtte.

Csakis az ő érzelmi igényei számítanak majd, de ő ezt egyáltalán nem érzékeli. És te sem fogsz törődni a saját igényeiddel, annyira leköt majd, hogy elkerüld a veszekedéseket.

Ha eldöntöd, hogy elhagyod, akkor jön a legnehezebb része, az öngyilkossággal fenyegetőzés, zaklatás, vagy fejébe veszi, hogy téged tesz tönkre. De muszáj végigjátszanod, és nagyon, de nagyon erősnek lenned, ha még valaha az életben normális életet akarsz élni.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ha nem változtatsz sürgősen, pokol lesz az életed.

Kicsit más a helyzet, ha hajlandó terápiára menni, de akkor se számíts gyors eredményre. Nagyon nehezen kezelhető zavar, lényegében az egész személyiséget újra kell strukturálni, ami több éves folyamat. És nem könnyű terápiában tartani a betegeket, mert mindaz az érzelmi viszonyulás (a másik szélsőséges értékelése) ami az emberei kapcsolatait jellemzi, a terapeutával szemben is érvényesül, nagyon nehéz stabil, jól működő terápiás kapcsolat kiépítése.

Még mielőtt megköveznétek, tudom, minden beteg más és más, nem tudom az eset súlyosságát, azt, hogy hajlandó-e terápiára. Én csak a saját tapasztalatomból beszélek.

Annyi biztos, hogy nagyon érzékeny téma, de azt hiszem, ebben az esetben, aki nem tapasztalatból beszél, jobb, ha inkább nem mond semmit, mert sajnos erre rámehet a kérdező élete.

Tudom, Csernus, megosztó személyiség, de szerintem ez korrekt leírás:

https://www.youtube.com/watch?v=gnG6CS980cE

Annyit még hozzáfűznék, hogy nem rossz emberek ők, csak egyszerűen nem tudják reálisan felmérni a másik ember szándékait, másképp értelmezik maguk körül a világot, mint a többi ember. Az érzelmi válaszaik elképesztően intenzívek.

Lényeg a lényeg, neked kell döntened, de akár maradsz, akár kilépsz a kapcsolatból, biztos hogy nagyon nehéz dolgod lesz. Csak ne engedd, hogy manipuláljon!!!!!

Dr. Keresztes Zoltán:

"A borderline-szindrómások manipulációja, amit természetesen nem használhatunk negatív előjellel, leginkább egy kisgyerekéhez hasonlítható. Mivel egy borderline képtelen arra, hogy hosszú távon, következetesen küzdjön célokért, elkezd infantilis eszközöket alkalmazni. Miután nem tudja kivárni, hogy megvalósuljon az, amit szeretne, akárcsak egy kisgyerek, aranyoskodással vagy épp követelőzéssel, zsarolással próbálja a számára kedvező helyzetet elérni."

Igazán elképesztő manipulációs készséggel rendelkeznek...

#8 Csernus kijelentései megkérdőjelezhetetlenek, viszont hozzátenném, hogy neki nem borderline a szakterülete. A gyógyszeres kezelés hatástalansága ellenére, nem egy gyógyíthatatlan istencsapása a borderline, dialektikus viselkedésterápiával nagyon jó eredményeket lehet elérni. Azt kellene elsősorban megérteni, hogy miért alakul ki ez a betegség.

https://www.youtube.com/watch?v=AJuM5og7_-Y&t=243s

Tudom, a betegek szenvednek a legtöbbet.

Sajnos a hozzátartozóknak, milyen találó szó: pontosan hogy istencsapása.

Kezeletlen borderline beteggel egészséges ember nem tud együtt élni.

Ha hajlandó a terápiára, az egy más helyzet. De az egy hosszú folyamat. A tartós eredmény eléréséig pedig ember legyen a talpán, aki kibírja. Ez legjobb esetben is hónapok kérdése, és nem hogy hónapokat, napokat is embertelenül nehéz kibírni.

Nagyon veszélyes vizek ezek, mert rámehet az élete a partnernek is. Tudom, hogy erős szavak, és talán elvakít némiképp az amit én éltem át, de azt az iszonyú poklot senkinek sem kívánom.

Szép ez az idézet Dr. Keresztestől... de azért a valóságban mindezt átélni.... hát, nehéz nem "negatív előjellel" gondolni a manipulációs képességre... minden képzeletet felülmúl, hogy mennyire tönkre tud tenni. És egy ilyen helyzetben nagyon nehéz tudatosnak lenni, és helyén kezelni a dolgokat.

Úgy gondolom, ha egy kapcsolatban az egyik fél ilyen módon manipulálja a másikat, bántalmazó kapcsolatról beszélünk. Azt hiszem, nem jellemző, hogy egy ilyen kapcsolatban az egészséges, kiegyensúlyozott, megfelelő önértékeléssel, énerővel, tudatossággal rendelkező emberek maradnának benne. Így aztán pillanatok alatt bele lehet süllyedni egy olyan helyzetbe, ami igen, sajnos egy istencsapása. Kibírni addig, amíg hat a terápia... nem múlik el nyom nélkül az az időszak, rámehet az élete, az egészsége a partnernek is, ezt nem lehet elégszer elmondani.

Te szakemberként szóltál hozzá?

És még egyszer: tudom, hogy a betegek szenvednek a legtöbbet.