Mit tegyek hogy elmúljon a féltékenységem? 18/l

A barátommal több mint egy éve vagyunk együtt. Nagyon szeretjük egymást, és egy két esetet leszámítva nem is volt gond a féltékenységgel köztünk. Rólam annyit, hogy az első barátom, akit nagyon szerettem megcsalt a legjobb barátnőmmel, így elég nehezen bízom meg emberekben, és könnyen elvesztem a bizalmam mások felé. A mostani barátom pár hete elmondott valamit, amit jobb lett volna, ha sosem tudok meg, és azóta ha egyedul vagyok sokszor eszembe jut, és nem tudok mit kezdeni vele.

Új lányként jöttem 2 éve ebbe a suliba. A mostani barátommal a múlt év tavaszán jöttünk össze. Volt egy lány, akivel évek óta nagyon jó barátok voltak, összejártak, találkozgattak, de mivel a barátomnak is meg a lánynak is volt párkapcsolata, így évekig sosem volt semmi. A barátom az évfolyamtársam, az említett lány a barátom osztálytársa. A barátomat egy közös évfolyamkirándulas alatt ismertem meg, ahol még csak jóban lettünk. Ezen a kiránduláson smárolt ezzel a lánnyal, és utána (amikor elkezdtünk beszélgetni) gyakran eljártak mindenfele, a lány elmondása szerint együtt voltak, a barátom szerint nem. Amikor köztünk kezdett komolyabbra fordulni a dolog, megmondta a lánynak, hogy nem működne köztük a párkapcsolat, azt hazudta neki hogy nem áll készen egy komoly kapcsolatra, és inkább hagyják az egészet. Pár napra rá összejött velem, a lány megharagudott ra, es nagyon sokaig nem is beszéltek.

Megszerettük egymast, persze én nem tudtam arról, hogy miközben mi találkozgattunk mással is "együtt volt", és próbálta is titkolni ezt, hogy nekem ne legyen rossz. Végülis engem "választott" helyette, nem kellene emiatt rossz érzés legyen bennem, a több éves barátságát inkább feláldozta miattunk. Nem is ezzel van a gond. Amikor megtudtam kicsit becsapva éreztem magam, és azóta rossz, ha van olyan szünet, amikor azt látom, hogy kettesben beszélgetnek. Elmondása szerint sokáig haragban voltak, de aztán kibékültek, és kezd visszatérni a barátságuk.

Nem is a lány erőlteti, inkább szinte mindig a barátom megy oda hozzá, de sulin kivul nem találkoznak, és nem is beszélnek. Egy másik közös kiránduláson (ahova együtt ment az évfolyam, de külön csoportba tették az osztályokat) is nagyon sokat beszélt vele. Rettenetesen zavar, hogy tartani akarja ezr a barátságot; és nagyon rossz érzés őket látni. Azt juttatja eszembe, amikor a volt barátom azt mondta, nincs okom fèlni, aztán az egyik bulin az egyik szobában megcsókolta a barátnőmet...

Többször beszéltünk már erről a barátommal, azt mondta, nincs okom félni, mert engem szeret, és nem fog találkozgatni azzal a lánnyal, mert nem akar nekem rosszat, és a lány valószínűleg már sosem tudna rá úgy nézni, azok utan amit vele csinalt. Azt mondta, ha vele van csak azt látja, ami régen volt, amikor még csak barátok voltak, és rossz, hogy egy ilyen fontos ember kiesett az életéből, akinek előtte mindent elmondott. Sosem hittem a fiú-lány barátságokban, plane, hogy a barátom is tetszik a lánynak, és a fiú is mindig szépnek találta. Zavar, és egyenesen utálom, amikor annyi jó dolgot mond róla; hogy mennyire hasonlítanak,hogy mennyi mindenben ott voltak egymásnak, és neha arra lenne szükségem, hogy azt éreztesse velem, milliószor jobb vagyok annál a lánynál, és sose cserélne le. Azt mondta, azért velem jött össze, mert én teljesen az esete vagyok külsőre-belsőre, és tudta, hogy velem tervezhet egy komoly kapcsolatot. Tudta, hogy azzal a lánnyal ha összejönnének eleinte jó lenne, de hosszú távon nem működne, hisz a barátom korábbi kapcsolata is emiatt a lány miatt ment egyrészt tönkre, és a problémák teljesen felemésztenék az egészet. Hosszú, biztos kapcsolatra vágyott, ezért jött össze velem. De mégis Zavar, hogy ha azt látom beszélgetnek, megijedek, hogy mi van ha nekem is hazudik, pedig méllyen legbelül tudom, hogy bízhatok benne. Sosem okozott nekem még csalódást, és rudom, megérdemli a bizalmam.

Lesz egy buli, amit az egyik ismerőse szervez, ahová a barátomat meghívták, és ott lesz az a lány is. Amikor megtudtam, kapásból azt mondtam h ne menjen el, mert ez nekem borzaszto lenne, hisz szinte csak azt a lányt ismeri, és bizros hogy végig csak vele beszélgetne. Persze kesobb megbántam, tudom, hogy nem csinálhatom ezt, es meg is mondtam neki hogy ha szeretne elmehet, nem leszek ilyen idiota. Persze o azt mondta, hogy neki nem fontos ez az egész, és nem fog elmenni a buliba. Azt mondta, mindjárt itt a nyár, akkor úgysem fognak beszélni, nem lesz okom ezt érezni.

okosan kezeli ezt a helyzetet, pedig neki is nehéz, hisz nem akarja végleg megszakítani a kapcsolatot a lánnyal (még egy évig az osztálytársa lesz) és nekem sem akar rosszat. Szeretnék nem foglalkozni ezzel az egésszel, de annyira nehéz elengednem, és végül mindig eszembe jut.

Szerintetek van okom aggódni, hogy ha sokat beszélnek, újra előjönnek korábbi érzelmek, és ez tönkreteheti a kapcsolatunkat? Mit tegyek, hogy ne legyek féltékeny? 18/l