Fiuk, legyszives es oszinten valaszoljatok nekem, rendben?

Nos 20-as szerintem nagyon jól körülírtad az egész társadalmi rendszert. Én momentán támpontként használom azt, ami után a tömeg megy, hogy annak az ellenkezője a jó valószínűleg.(persze mérlegelem a dolgokat előtte) Momentán tvt nem nézek, filmeket is csak nagyon kritikus szemmel, és megpróbálom mindig kiszűrni a filmek valódi mondanivalóját. Suliban engem gyakorta aláztak meg a tanárok, csak mert nem úgy viselkedtem mint a többiek, nem tanultam órákra, szakadt füzeteim voltak, állandóan elkéstem, stb. de kb azért mert annyira tartottam fontosnak én is az egészet, viszont ezt akkoriban nagyon úgy éreztem, hogy ez azért van mert nem vagyok szerethető. Ha valamit megtanultam, azt azért csináltam, mert valóban meg akartam tanulni 90%-ban, kevésszer tanultam kényszerből, és bár sokáig éreztem magam szerencsétlennek, mert jól írtad, a rendszer ezt idézi elő benned, egy senkinek érzed magad, mert annak tekintenek az emberek, ha nem úgy cselekszel mint ahogy azt a rendszer megkívánja, de ettől függetlenül mára már nagyon elégedett vagyok magammal, és büszke vagyok magamra(pedig családon belül is akadtak problémák bőven, meg iskolában, barátaim is alig voltak). Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy a következmények ellenére mindig mindenkinek van választása, én suliban tanított dolgok helyett, úgymond itthon tanítottam magam ami érdekelt, olvasgattam társadalomtudományos dolgokat, olvasgattam rengeteget az emberekről, suliban is inkább őket tanulmányoztam, kb csak ezért jártam be. Rengeteg könyvet elolvastam, meg cikket, meg miegymást, és sulira meg alig tanultam egész életemben. "Max páran ki tudnak lépni ebből a körből, akik szeretik magukat eléggé."-> khmm mindenkinek csak arra kell fókuszálnia, hogy saját maga ki tudjon lépni ebből a körből, ami persze nem egy egyszerű feladat, de hát milyen másik választása van? Ha tudja hogy ez fogja boldoggá tenni, akkor akármennyi fájdalommal is jár, muszáj lesz megtenni, vagy pedig örökre boldogtalan lesz. Én azért stresszeltem annyit, mert nem éreztem soha senki által szeretve magam, szeretet nélkül meg egy embernek leáll a szervezete. És ez nem túlzás, szeretet nélkül meghal egy ember. Ezt van aki úgy kompenzálja, hogy drogok, van aki kaja stb stb, van aki kocka lesz, ez utóbbi lettem én is, sok emberrel tudtam beszélgetni interneten, játékokon keresztül, meg akár facen is keresztül a későbbiekben. Jó voltam bennük, ezért az egyetlen hely ahol szeretve tudtam érezni magam. Így tudtam tovább fejleszteni magam, tehát ebből a kicsinykek kis külső szeretetforrásból, és eljutni arra a szintre, hogy ne függjek másoktól. "Mindenki frusztrált, mindenki olyan akar lenni ami legjobban hasonlít az előírt normához vagy divathoz. És az emberek elítélnek mindenkit akinek erre nincs lehetősége vagy nem akarja mert szereti magát eléggé ahhoz hogy más legyen." ->Az a probléma, hogy mindenki a mindenkivel foglalkozik, és nem saját magával. El kell fogadni, hogy ez egy ilyen világ, de az egyetlen dolog amivel első lépésként tud tenni ez ellen egy ember, hogy saját magát megváltoztatja. Mindenki és minden máson kívül. Tehát azokat elfogadja olyannak amilyenek, még ha tudja is hogy az nem jó, de az ő életük, az ő világuk, úgy csinálják ahogyan szeretnék. A lényeg, hogy te ne úgy csináld. Ne foglalkozz velük, hogy ők milyenek, vagy hogy ők mit csinálnak, csak annyira, hogy elfogadod. Elfogadod, ha valaki a fájdalmait rajtad éli ki, és nem szembenéz velük, hanem tovább rombolja magát, és nem sajnálod, mert ezt ő választotta, viszont nem is kezded magadra venni, vagy pedig nem destruktív módon, mert tudod, hogy ha esetleg tényleg van is olyan hiba rajtad, az nem olyan nagy probléma mint ahogy be van állítva, emberből vagy, és nem vagy tökéletes, ennyi az egész. Kedvesen visszaszólsz neki, hogy szerintem nincs azzal semmi baj, ha valakinek mittudomén kiállnak a fogai, vagy nincsenek menő ruhái, viszont megdicséred az ő ruháit, hogy viszont tetszik pl ez a guccsi(nem tudom hoyg kell írni:D) ami rajta van:D Mindenki aki kritizál másokat nem másra vágyik mint szeretetre, elfogadásra, ha ezt megadod nekik már le is győzted őket mondhatni. Vannak persze az olyan emberek, akik kiröhögnek ilyenkor, de ha magabiztosan dicséred tovább őket, egy idő után inkább könnyeznének már, hogy hogy süllyedhetnek ilyen mélyre. De persze csak akkor tudsz így dicsérni embereket, ha mindentől függetlenül elfogadod magad, elfogadod a hibáid, elfogadod, hogy még rengeteget fogsz hibázni, és tanulni fogsz belőlük, elfogadod, hogy milyen a világ, milyenek az emberek. Mindentől függetlenül. Tehát elfogadod az embereket attól függetlenül, hogy hibáznak, rosszul cselekednek, viszont támogatod őket abban, hogy a helyes utat.(de ezt inkább csak olyan embereknél lehet, akikkel nem vitázol éppen:D)

"Akkor nem utálnak ha eljátssza az ember azt a szerepet ami éppen menő, és ha ő maga is piszkál valakit, mert úgy erősebbnek tűnik és nem az áldozatot látják benne hanem azt aki adott esetben őket is piszkálhatja így inkább mellé állnak, mintsem szembe mennének vele. Most ez kicsit sarkítva és általánosítva, de nagyjából így van." -> Ez mind csak felszínes utálat, egyrészről magukon könnyítenek(tehát ahelyett hogy belátnák a hibáikat, inkább a másokét nagyítják fel, így könnyebb nekik elviselni magukat, tehát nem elfogadni, elviselni.:D), másrészről nem az a céljuk, hogy téged ledegradáljanak, hanem hogy szeretetet nyerjenek ki emberekből. Ha ezt megadod nekik, nem fogják csinálni.

"A megoldás az lenne, ha mindenki változna, de ez lehetetlen én is tudom. Így max annyit lehet tenni hogy szereti mindenki saját magát, és nem foglalkozik azokkal piszkálják, ettől neki jobb lesz, de a piszkálódók úgyis fognak bántani mást. Sajnos. És aki gyengébb azt egy életre megnyomorítják lelkileg. Az illető saját maga is felelős ezért, de azok is akik bántják és az egész társadalom is." -> ha te megváltozol a környezeted is megváltozik veled szemben, hidd el, tehát mondhatni csak neked kell megváltoznod, mert ez a te feladatod, és ezzel együtt a környezetedet is te magad változtatod meg úgymond. Általánosságban lehet ugyanolyanok lesznek, de veled szemben mások. Akik piszkálnak, leginkább pont arra vágynak, hogy foglalkozzanak velük. Nem azt mondom, hogy ezentúl mindenki aki beszól szeretgesd meg, csak értsd meg, hogy nem azért csinálják, hogy neked rossz legyen, nem neked akarnak ártani, hanem szeretetért könyörögnek kb. Az hogy mást fognak bántani, az nem a te problémád, nem veheted egy egész közeg terheit a nyakadba. Ugyanúgy vágynak szeretetre azok is akik piszkálódnak, mint azok akiket piszkálnak. Azok akiket piszkálnak áldozati szerepet veszik fel, a szeretet kuncsorgásáért, és sajnáltatják magukat, illetve bűntudatot keltenek a normális emberekben, hogy nekik milyen rossz, és hogy őket miért nem veszik észre, milyen rosszak az emberek stb. Mindenkinek megvannak a stratégiái. Ezt nekik kell megoldaniuk. Persze mindenkinek ezek nagyjából mind tudatalatti, de nem is ez a lényeg. Csak azt lehet megnyomorítani egy életre, aki hagyja. Saját példámat tudom erre is felhozni, engem is piszkáltak iskolában, nem is olyan enyhe módon, tanárok, diákok, még szülők is otthon, de pont ez ébresztett rá arra, hogy mennyire nem jó minden, és késztetett a változásra. Tehát a piszkálók hatására lettem az aki vagyok ma, ha ők nincsenek, valószínűleg sokkal értéktelenebb életet élek. Akik meg piszkálnak embereket, azok meg sokkal nehezebben ébrednek rá dolgokra. Mert nekik nincs aki támpontot adjon.:D

Bocsi hogy ilyen hosszúra sikeredett, de kb könyveket tudnék írni ebből.:D Kíváncsian várom a válaszod!:)

21/f

21. Nagyon elgondolkodtató dolgokat írtál. És meglepően jól átlátod a dolgokat. Hogy úgymondjam bizonyos értelemben magasabb szintre fejlődtél mint a legtöbb ember. Elérted azt amit mindig mondogatnak, hogy "ismered meg önmagad!" Bizonyára sok munkád van ebben, mert a leírásod alapján neked sem voltak könnyű időszakaid, úgyhogy le a kalappal! Én is jelenleg ezzel próbálkozom egy két hónapja, keresem az összefüggéseket és próbálom megtalálni miért lettem olyan amilyen. Nálam szintén részben családtagok főleg apai részről és részben iskolai osztálytársak voltak azok piszkálódtak és nem kezeltem jól. Rettenetesen rossz önkép alakult ki bennem, az a tipikus "úgysem fog sikerülni, engem úgysem fognak szeretni, én ehhez nem vagyok elég okos, erős, ügyes, stb" szemlélet...plusz önmagamat hibáztattam, hogy biztosan tényleg azért piszkálnak mert énvagyok egy rakás kula. És itt jön az a képbe, amiért én azt vallom (vagy most amiket írtál ez alapján már talán annyira nem is) hogy nem csak én vagyok érte a hibás, ugyanis miután véget ért a gimi és elkerültem egyetemre, nem bántott többet senki, sőt sokan megszerettek és lettek barátaim, lett barátnőm is... viszont ebből én (talán tévesen) arra következetettem, hogy korábban csak rossz közegben voltam, és én semmmiben sem voltam a hibás, hanem mások voltak mind az ostobák, és emiatt most nagyfokú haragot és szánalmat érzek mindenki iránt, aki butább és piszkálódós. És ez viszont megint egy hibás szemlélet nálam. Mert ez valószínűleg valami olyasmi mint ami azokban is van akik piszkálódnak,tuladjonképpen most lenézem azokat akik lenéznek másokat. Abszurd helyzet, mert végső soron saját magamat is le kéne néznem, mivel bizonyos értelmeben én is ugyanezt csinálom. Nem is tudom hogy mondjam képmutatás részemről, önbecsapás. Ez most így elég jó hogy ráébresztettél, köszi :D

Amúgy nekem a szemléletemmel lehet az volt a bajom, hogy magamat és bizonyos embertípusokat tanulmányoztam, viszont aki nem szimpatikus, annak nem próbáltam a fejével gondolkodni, és most hogy így mondod a piszkálódós emberekről is a dolgokat, kicsit másképp értelmezem. Én eddig úgy voltam vele, hogy azért bántanak másokat mert hogy nekik rossz és attól jobban érzik magukat ha találnak egy gyengébbet. Azt viszont nem gondoltam, hogy azért csinálják mert ők is szeretetre vágynának. Talán ezt tudva könnyebb lesz nekem is elfogadni őket, mert most rettentesen nehéz. Ez bizonyára sok idő míg az ember át tudja alakítani az agyát és a gondolkodásmódját.

Én egyébként szívesen segítenék másokon is, tudom hogy az ember csak magáért tehet, De olyan rettenetesen rossz nézni, hogy mennyi ember leéli egy tévhitben az életét, frusztrációk, stressz, megfelelési kényszer közepette, és csak bánt ő is tovább másokat, és utlajdonképpen egymásban generálják ezt az egészet az emberek. Visszahúzzák egymást, ahelyett hogy se