Akik távkapcsolatban élnek hogyan bírják ki?

A távkapcsolatnak sosincs jó vége :/

Én december 27-én találkoztam utoljára a barátommal és valószínűleg legközelebb csak áprilisban,a tavaszi szünetben lesz rá újból lehetőségünk.Mivel nagyon fiatal vagyok, ezért csak a szüleimmel tudok eljutni a fiúhoz és ők valószínűleg előbb nem fognak ráérni. Én is elég nehezen bírom, de már talán kicsit jobban mint a kezdetekben, akkor még elég sokszor rámjött a sírás...De nagyon szeretem a barátomat és ő is engem. Úgy érzem, hogy a távolság nem szakíthat el minket egymástól.

Maszturbálj😁

A távkapcsolatnak két kulcsa van: a bizalom és a türelem. Én is távkapcsolatban élek sajnos, mert nem találtam mást (a magyar lányokban csalódtam). 3,5 éve vagyunk együtt, 4,5 éve ismerem őt. A távkapcsolatot úgy kell itt érteni, hogy tízezer kilométerre van tőlem. Magyarul nem tud. A fent említett kulcsoknak sokszoros jelentőségük van ilyen esetben. Míg a kapcsolat elején le kell fektetni a szabályokat, ehhez mindkettőtöknek ragaszkodni kell (pl. közös képek nem kerülnek ki az internetre, vagy csak kevés, facebook-státus meg nem változtatása) Minden nap beszélgetni kell, ha sikerül Skype-ra összejönni, az már egy pozitívum. Ha egy órát beszélni tudsz vele, értelmet ad a napnak. A beszédtéma gyakran legyen szélsőséges, tehát a szexről is kell beszélni. Ha kimész hozzá (kétszer voltam nála kint), minden pillanatnak különös jelentősége van. Mivel hiányzik, szeretkezni is fogsz vele (szexelni nem feltétlenül). 3,5 éve vagyok együtt a párommal. 2016-ban mentem ki hozzá, mert nem bírtam nélküle. Aztán, utolsó napon úgy gondoltam, hogy teszek egy lépést. Feltettem neki A kérdést. Náluk nincs gyűrű, de a szülőknek bele kell egyezniök és a férfinak meg kell ajándékozni őket. Feltettem neki A kérdést. Mindenki azt mondta, hogy IGEN.