Mi van velem? Lassan úgy érzem depressziós leszek

Utóbbi időben valamiért azt érzem barátnőm már nem szeret annyira mint régen, igazából nem tudok konkrét okokat felsorolni miért érzem ezt, de minden nap úgy kezdődik, hogy alig van kedvem bármihez is, régen ha rossz kedvem volt csak rágondoltam, hogy itt van nekem Ő és már is jó kedvem lett, most már nincsen ez valamiért, zavar egy csomó dolog amin sajnos nem tudok változtatni csakis barátnőm tudna.. Általában csak hétvégén találkozunk, mert "messze" lakunk egymástól (45perc) , általában fél 3ig van iskolába, de nem jön át hozzám mert itt nem tud tanulni, így nem is találkozunk csak hétvégén, itt aludni csak pénteken szokott mert akkor nincs otthon az apja és nincsen iskola, mert az apja nem engedi hogy itt aludjon pedig lassan 1 éve leszünk együtt, azóta így megy ez az egész, azt érzem, hogy Ő nem is akar átjönni, hogy nálam tanuljon, pedig békén hagynám, amíg meg nem tanulna, de mégis együtt lennénk.. Hétköznap nem alszik itt mert nem is engedik ami ellen nem tudok mit tenni, de nekem ez hiányzik, barátnője akkor alszik ott barátjánál amikor akar, nekünk meg hazudozni kell , hogy összejöjjön, barátnőm így áll az egészhez, hogy legalább jobban várja majd, hogy együtt aludjunk, van hogy kéthetente csak egyszer alszik itt mert, hogy múlthéten amúgy is együtt aludtunk, ez szinte már a kapcsolat elejétől így megy, és zavar, hogy tudom a barátnője bármikor átmegy/ott alszik a barátjánál kb, bár barátnőm elég jó tanuló, osztály második vagy harmadikja, így sokat tanul minden nap, ellentétben a barátnőjével, én már dolgozom, én sokkal lazább vagyok mint barátnőm.. Utóbbi időkben alig van szex, ugye hétvégén találkozunk, de már szinte nem is számítok rá, hogy lesz valami(azt mondja lelki oka van, de kezdem azt hinni, hogy nem kíván ami eléggé demotiváló). Barátnőm nagyon család centrikus , így velük is akar lenni, ha átjön pénteken iskola után 4-5 körül akkor szombaton megy haza délután 5-6 felé, mert a többiekkel is akar lenni, de egész héten velük van szinte, és ott a vasárnap is, lehet kicsit ragaszkodó vagyok, de én vágyom arra, hogy többet legyünk együtt.. Most fog érettségizni, de minden lány ismerősöm mondta, ők simán tanultak a barátjuk mellett is, ezért kezdem azt hinni, nem is akar velem lenni már annyira.. mondja, hogy nagyon szeret ,imád, várja a találkozókat, hogy beszélgessünk, de ezek a kis apró dolgok nekem nagyon közrejátszanak abban, hogy ilyen a kedvem, nem tudom mit csináljak, nagyon szeretem, utóbbi napokban a sírás határán vagyok, vagy elsírom magam mert félek, hogy elveszítem, vagy talál mást.. Igazából az is a baj, hogy nem vagyok annyira társasági ember, így nincsen sok ismerősöm akikkel elmehetnék valamerre hétköznap, szoktam edzeni, vezetni járok, de még is vele szeretnék lenni, hiányzik, hogy nem alszik itt hétköznaponként, mint más kapcsolatokban, Ő az első komolyabb lány az életemben, de tudom, hogy a szülei miatt nem fog változni a helyzet (17 éves, jövőre lesz 18) de nővérét se engedték szinte 20 évesen, hogy a barátjánál aludjon..

Lassan már minden nap rossz a kedvem, nincs kedvem semmihez, étvágyam sincsen..

Mit tanácsoltok? Próbáljak meg ne gondolni ezekre a dolgokra? Nem tudom eltudnám-e engedni barátnőm, félek, hogy nem találok mást akivel ilyen jól érzem magam ha együtt vagyunk, de ha meg nincs Velem előjönnek ezek a dolgok amik elveszik a kedvem. Lehet az a baj, ha nincsen Velem nem tudom magam lefoglalni annyira, hogy ne ezeken járjon az eszem, még munka közben is ezeken gondolkodom, de nem akarok Vele szakítani , nagyon szeretem Őt, Ő mondja, hogy Velem akar lenni örökre stb, de hát még fiatal, honnan tudja, hogy nem talál jobbat nálam?