Keressek másikat vagy próbáljam meg?

Van egy srác, akivel régebben együtt voltam pár hónapig, aztán családi okok miatt szakítanunk kellett. Most ezzel a sráccal megint tartjuk a kapcsolatot, udvarolgat. DE! van egy aprócska bibi ebben a szép sztoriban. Az egyik az, hogy a világ másik végén élek, így például a találkozások nem igazán mennének, a másik pedig az, hogy idegesít az az apró részlet, hogy nem jár iskolába. Én már elvégeztem az érettségit is, jelenleg is szakmát tanulok, de ő csak otthon ül. Számomra nagyon fontos az, hogy ha esetleg összejövünk és a család résznél tartunk, ne csak anyagi, de mindenféle biztonságban érezzem magam. Nem úgy, hogy nekem van jogsim, munkám, egyebem, ő meg otthon ülne. Biztos rá tudnám venni a munkára, mert eléggé szorgos kezű, de egyszerűen nem érzem azt a tipikus család érzést, hogy igen, itt minden rendben lesz. Pedig egy nagyon helyes és rendes srác, mindig megnevettet, 0-24-ben bármikor zavarhatom, mindig én vagyok neki az első és tényleg beleszerettem. Anyuja nincs, csak egy alkoholista apja meg egy húga, ő az egyetlen normális ember a családban, a húga egy sarki leányzó (hogy szépen fogalmazzunk) az apja meg otthagyta őket egyedül és külföldön "dolgozik", de fizeti nekik a számlákat stb. Azért nem jár iskolába, azt mondja, mert nem szereti a sok kiközösítést és azt a viselkedést ami ott szokott lenni. Ez az iskola kerülés dolog nagyon szúrja a szemem de egy tényleg nagyon szerethető fiú. Mégis megpróbálkozzak vagy inkább keressek a közelemben mást?