Szakítanom kéne a barátommal?

A barátommal nagyjából fél éve vagyunk együtt, az első hónapban minden szép volt, de úgy a 3. hónap után megváltoztak a dolgok. Sosem szerettem őt annyira, mint a volt barátomat, de nagyon jó volt vele lenni, mert kedves volt, aranyos és törődött velem. Aztán egyszer kértem szünetet, majd aztán szakítottunk is (mert állandóan féltékenykedett, korlátozott, és ettől már besokalltam), aztán másfél hét múlva egy buliban újra összejöttünk, és azóta együtt vagyunk újra egy hónapja. Az első hetekben minden jól ment, de már megint kezdem unni ezt az egészet. Eleve az, hogy szerelemmel nem szeretem annyira, csak éppen kötődöm hozzá, még idegesítőbb az, hogy nem hagy nekem teret. Amíg külön voltunk abban a másfél hétben, ő randizott az egyik volt barátnőjével, mikor mi újra összejöttünk, már nem tartották a kapcsolatot. Aztán tegnap küldött nekem egy bikinis képet erről a lányról, és egyszerűen nem tudtam hova tenni, hogy minek küldi el, és egyszerűen minek van meg neki a kép. Aztán ma beszéltünk suliban a folyosón, és egyszer csak megkérdezi, hogy ott a folyosó végén az nem xy? (a lány). Odanéztem, mondom úgy is tudom, hogy tetszik neked. Erre azt mondta, hogy hát igen, azt hittem ezt eddig is tudtad. És ezen annyira lesokkoltam, hogy nem is tudtam mit reagálni. Aztán később persze bocsánatot kért, meg azt mondta, hogy nem gondolta komolyan, meg nem is az, hogy rosszul esett, hanem hogy mer ilyet mondani a barátnőjének? Nekem ez az egész már teher, meg unom az állandó veszekedéseket, hogy mindig van valami baja, de nem merek szakítani, mert tudom, hogy úgy is megbánnám, mint a múltkor. Most is felhívott, hogy beszéljük meg, és ilyenkor mindig azt érzem, hogy mégse akarok szakítani, mikor hallom a hangját, de mikor leteszem a telefont, már megint nyűgnek érzem az egészet. Néha már komolyan arra gondolok, hogy bár megcsalna és lehessen rá okom, hogy szakíthassak.