Tudom, hogy szeret de miért nem érzem?

Nekem csak annyi kellene ,hogy észre vegye mennyire szeretem.Neki már mindennapossá vált ha megdicsérem a külsejét vagy valamelyik tulajdonságat.Nem panaszkodhatom,néha ő is megdicsér...de sosem magától,mindig csak akkor ha elötte én bókoltam neki.Szeret,ezt tudom...de nem érzem.Néha jól esne pár bátorító szó,mind a külsőmet,mind a belsőmet illetően.Azt tudom ,hogy a hibáim ellenére szeret,ezt hangoztatja is."A hibáid ellenére szeretlek" ,"A hibáid ellenére is szeretlek","A hibáid ellenére is szeretlek".

Édes mondatok,hihetetlenke,lehet,hogy valakinek ez a legszebb mondat a világon .Viszont nekem háttérbe kerül a "szeretlek" szó,és előtérbe a "hibáid".Egészen a szívedig hatól,és mint a méreg sötét keserűségbe borítja az egész szived...minden eggyes dobogással áramlik..végig a főereken haladva a hajszál erekig,a fejed tetejétől a lábujjkáidig...a kézfejeden kidudorodó errek már sötézőld színt öltenek

...szinte fekete.Mérgezett vagy,egészségtelen,mindent megmérgezel a környezetedben.Mindent és mindenkit,egy érintéssel,egy csókkal..