Képtelen vagyok elhagyni, pedig sokszor azt érzem ez lenne a leghelyesebb. Mi a véleményetek?

20 éves lány vagyok, 8 hónapja vagyunk együtt a párommal és együtt élünk. Mindketten egy hosszú párkapcsolatból léptünk ki mikor megismerkedtünk. Akkor úgy éreztem, hogy ő az az ember aki mellett végre boldog lehetek. De napról napra úgy érzem hogy tévedtem. Fiatal vagyok mégis sok mindenről lemondtam miatta, bár ha nem is kért rá. Mosok rá, takarítok es kivan nyalva a valaga, amit kér megteszem.viszonzás? Sehol.. Egyik nap úgy bánik velem mint egy igazi nővel, másik nap mintha elvágták volna és csak fekszik mellettem, hozzám sem ér. Sokszor úgy érzem könyörögnöm kell a szeretetért. Egyik nap szerelmem, másik nap mintha testvérek lennénk.Amint próbálom a tudatára adni, ő inkább homokba dugja a fejét. Közös program? Vagy a haverjaival vagy a szüleivel, de ketten ritka. Ha szóvá teszem szintén kiakad. Nagyon szeretek bulizni én is, de szívesen csinálnék más programot kettesben.Néha észbe kap újra normálisan viselkedik aztán másnap mintha elfelejtené. Mikor összejöttünk naponta többször volt szex. Most hetente 2-3, én mindennap igényelném, de neki az sok. Ebben sem tudtunk közös nevezőre jutni. Nagyon szeretem őt, és mindig próbálom a kapcsolatunkból a legjobbat kihozni, de ha ő nem vevő rá akkor nem megy. Sokszor telt be a pohár és hazamentem, akkor fél nap múlva már írt hogy menjek vissza. Máskor meg veszekszünk elküld azzal hogy kibirja nélkülem. Akkor most mi?? Osztálytársak vagyunk nagyon nehéz lenne elvállni, de nem akarom magam tönkre tenni. Mindig azt mondja én vagyok az a nő akit feleségül venne es akivel családot alapítana. De miért nem tudja ezt bizonyitani? Miert banik igy velem??