Mit tegyek, hogyan érezzem magam jobban?

A barátommal lassan egy éve vagyunk távkapcsolatban. Interneten ismerkedtünk meg, ő német én meg ugye magyar...szóval persze egymástól tanultunk pár dolgot, de nagyrészt inkább angolul beszélgetünk, napi szinten... órányi szinten... inkább úgy mondom h a nap 24 órájából úgy 10-et vagy 8-at biztos h messengeres csettel vagy skypal töltünk. És ez így megy lassan egy éve. Nagyon szeretjük egymást. Ha minden igaz jövő nyáron fogunk először tallkozni... és hát nem tudom mi lesz mert nagyon félek. Még video kamerában sem láttuk egymást mivel ő most fog elkezdeni dolgozni és azt mondta h most fog venni videokamerát, szóval ettől is félek egy kicsit h milyen lesz. Időnként persze nagyon hiányzik, meg hát a látogatás is messze van... álltalában mindig mindent megbeszélünk. Ma pld szóba jött h mi lesz ha találkozunk, félt h a valóságban mégis csak más és mi lesz ha ott már nem leszünk szerelmesek egymásban, ráadásul attól is tart h ez a magassága miatt is lehet, ugyanis van köztünk 5 cm magasság különbség (és hát az én javamra (én vagyok a lány))Én mndtam neki h engem ez nem igazán zavar... de igazából én sem tudom h zavarna e? Elötte nekem még nem volt senkim, neki már volt 2 kapcsolata csúnya végekkel...De álltalában akinek mesélem mindenki meglepődik h h tudjuk ezt csinálni 1 éve. Aztán megnyugtatott h nem lesz semmi meg h most az a fő h elöször találkozzunk és meglássuk h mi lesz, a lényeg h szeretjük egymást. De amúgy teljesen minden oké közöttünk, nem is tudom h veszekedtünk e valaha... szerintem nem, és álltalában minden hülyességet beszámolunk egymásnak, az igazság az h jól esne ha valakivel tudnák erről beszélgetni. De nem tudok kivel, úgy szürtem le apumat nem hiszem h érdekli...meg amugy is ő fiúból van, anyum meg ha megpróbálok beszélni akkor mindig "okoskodó" lesz, testvéreim unoka testvéreim nincsennek a nagyszüleimmel rossz a kapcsolatom, egy igazi barátnőm van, viszont úgy érzem h én felnőttem mellette. Persze egyáltalán nem baj, csak úgy értem nem biztos h értené ezt a dolgot. Ráadásul van egy olyan rossz tulajdonságom h rágörcsölök a dolgokra illetve nem vagyok az a hagyom hagy történjen fajta. Időnként aludni sem tudok annyira hiányzik, és annyira félek h mi lesz ha találkozunk, ez már így megy lassan egy éve.Mit tegyek h jobb legyen? Esetleg volt valaki hasonló cipőben? Ja és én 17 ő 20