Félek mert jó barátok vagyunk, de nem akarom elveszteni. Mit tegyek?

Adott egy fiú, én. Megismerkedtem egy lánnyal úgy egy másfél éve,

Eleinte még tényleg barátként/haverként tekintettem rá. Ős is szerintem, biztos! Egyik nap megismerkedés után kb 2-3 hétre rá, egy hosszabb történet után viccből elkezdett követni és karmolászni, (tényleg viccből mert, alapból a kiváltó okon is együtt nevettünk) és miközben karmolászott a szemembe nézett és ő is az enyémbe és engem valami olyan érzés fogott el ami még soha se, egyszerűen olyan boldogságot éreztem hogy hihetetlen, igazából azon gondolkodtam hogy ölbe veszem csak "többen voltunk" ott 4-en. Nagyon jó volt! (Ez focizás után történt mert szeret focizni és focit nézni is). Majd 2 hétre kb rá megint így ki mentünk, de ugye többen és nem fociztam vele hanem a haverokkal, de ott volt nem messze és végig őt néztem. Mindezek után lett egy ilyen 3 fős csoportunk facebookon és szinte csak ő és én beszélgettünk, Majd lett egy 4 fős, ott is, majd ezek után mondtam neki hogy menyünk át privátba. Ez úgy ismerkedésünk után fél/háromnegyed évre volt. Mostanra 130.000 elküldött üzenet van vele. (a legjobb barátnőjével csak 90.000) Mostanra elég jó barátok lettünk, hülyéskedünk stb. viszont érzek rajta egy olyat, hogy nem is tudom, mintha félne egy párkapcsolattól, pedig bókolok neki, egész végig de semmi, semmi visszajelzés, és ez a legnagyobb problémám, visszahúzódó, mások szerint nem annyira szép (valószínűleg ez lehet az önbecsülés formájának forrása) nekem nagyon tetszik, bearanyozza a napomat, akárhányszor ránézek, képen esetleg élőben egyfajta boldogság fog el, szememben gyémánt! Visszatérve, nagyon jó barátok vagyunk, de én többet szeretnék, és félek hogyha ezt elmondom neki akkor soha többé nem leszünk olyan barátok mint most!

Ui: Sajnos nem az a tipikus lány valószínűleg a családi állapota lehet a baj. Mert elég érdekes anyukája van, Nem "tré" vagy ilyenek csak nem igazán szeretik egymást, és szinte pokollá teszi ezt a korszakot neki.