Közületek is vannak így?

Szia! Nekem is volt ilyen korszakom. De a titok, hogy pozitív dolgokra koncentrálj és nem fog egy idő után az érdekelni, hogy nincs pasid mert boldog leszel legbelül és nem kell senki h a boldogság helyét a szívedben valami pótolja.

Arra, hogy élőben nem szereted így a dolgokat... Hmm, én azt tudom tanácsolni, hogy mikor megismersz valakit, ne az írásos beszélgetéseken legyen a hangsúly, hanem egyből találkozz. Szoktasd rá magad, hogy találkozol másokkal és lépj ki a komfortzónádból. Nehéz lesz először, de ahogy egyre többet találkozgatsz könnyebb lesz, feloldod magadban a feszültséget. Persze aki béna társoság, akkor ne magadat hibáztasd...

Hali, ez csak egy korszak, nyugi.

Én is ilyen voltam egy ideig, annyira bezsongtam ha valaki lány rámírt, és élőbe nem i szerettem vele beszélni.

Mondjuk nekem voltak baráaim, de nagyon elhanyagoltak mert nem jotott rám idejük ( a barátnőik megtiltottak xddd siralmas)

Szerintem ezzel nincsen probléma, csak ha kezdesz depressziós lenni.