Ezt csak én tartom eszméletlenül gáznak?

Az a helyzet, hogy van egy barátnőm. 15 éves, én 16 vagyok, fél éve vagyunk együtt. Ma elutazott este 8 órakörül külföldre az osztályával, és 1 hétig kint lesznek. Érzékenyebbnek tartom magamat (meg mindenki más is ezt mondja rám) az átlag srácoknál, főleg ha róla van szó, de körülbelül 4 éve nem sírtam. Papám körülbelül 3 éve halt meg, nem sírtam miatta, inkább csak depiztem a szobámban, és megálltam a sírást. Viszont amióta barátnőm elment, nem bírom megállni, hogy ne sírjak. Olyan vagyok, mint egy bőgő masina, és fél óránként rám jön.. Annyira féltem a terrortámadások miatt, hogy valami baja esik, vagy hogy mi történhet vele.. Több száz km-re van tőlem, rettenetesen hiányzik is, de nem tudom kiverni a fejemből azt, hogy ő hogy érezhet. Előző napokban is sírt filmezés közben, hogy nem fog látni 1 hétig. Nem tudom, most milyen lehet.. aggódok érte, rettenetesen féltem. Nem akarom, hogy az érzelmei miatt rossz legyen az utazása, de annyira rossz visszagondolni arra, ahogy a buszon szomorú arccal nézett rám. Nem tudom elterelni a figyelmemet sem, valahogy mindig eszembe jut. Ezt a hatalmas érzelgősséget csak én tartom k*b*szott cikinek?