Szerintetek azért sírt miattam mert szeret és ráébredt a hibáira vagy ez csak szimpla bűntudat?

Szerintem ezt mi nem nagyon tudhatjuk. De a kérdéshez csak azt tudom hozzátenni, hogy én azért nem szoktam ilyen hajszálhasogatóan ezekről gondolkodni, hogy a párom a zavaró viselkedésével mikor-mit érez, "jaj tegnap mit mondott", vagy akármi, mert nem csak ebből áll a kapcsolat.

Felteszem a határozott kérdést, hogy mit várok a normális, stabil kapcsolatomtól? Ilyen zavaros viselkedést? Ha valaki nem tud jól viszonyulni, kommunikálni stb. ami meghatározza a kapcsolat hangulatát, a mindennapos kedélyemet, annál nem érdekel, hogy mit érez, főként azért, mert ha igazán szeret, akkor az látszik, és nem zavaros, váltakozó érzésekben kell kotorásznom. Legalábbis egy adott pontig türelmes, elnéző vagyok, de fontos a hozzáállás, őszinteség, bizalom, nyitottság stb. nem csak a mindenféle, burkolt kavargó, felbukkanó-elmúló érzések. Szerintem ha akkora jelentősége lenne, elmondta volna, ha ő is akar vele valamit. Lehet, hogy szimpla bűntudat, ha letiltott, lehet, hogy valami rossz tapasztalat miatt "nem tud elviselni", így meg kár erőltetni.

Az akaratosságokon kívül hogy szokott működni a kapcsolatotok, hogy érzitek magatokat együtt? Szokott-e tenni valamit azért, hogy jobb legyen? Mert a sírás még nem segít, szerintem.