írtam egy verset a barátnőmnek fél évre, nektek tetszene ha ti kapnátok?

(Tóth Roland)

NEM SZABAD ELVESZÍTENI

maszikám, álom szép kisleányom

szeretném hallani szép kacagásod

imádom aranyos pici szép szemedet

átölelni gyönyörű kis testedet

mikor még nem ismertelek

életem jelentéktelen lehetett

sötétség borította a leplemet

nem találtam a saját helyemet

egyszer csak beléptél a képbe

és én meg láttalak téged

éreztem hogy csak te lehetsz

az akinek a lelke kell nekem

mikor először megláttalak

a buszom az tovább halatt

aztán a két pár találkozott

és végül össze kapcsolódott

hiányzol most is egyedül kevés

magányosan nélküled az élet az kevés

te vagy az egyetlen jó dolog

ami az életemben tényleg boldog

te vagy a legszebb akár hiszed

de te tested és lelked elképzeletettlen

menjünk világba a lelkek folyólyába

menjünk csak mi ketten a halálba.