Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolati problémák. Itt a vége?
Sziasztok!
A barátom nagyon messze lakik tőlem, már 2 éve távkapcsolatban vagyunk. Évente maximum 2x találkozunk.
Nemsokára ballagok gimnáziumból, és már legeleje óta az a tervünk, hogy amint elballagok, ott hagy mindent és együtt kiköltözünk Angliába.
Volt egy időszakunk, úgy kb 3 hete amikor minden nap veszekedtünk, 3 héten keresztül. Mostanra sikerült tisztázni a dolgokat (vasárnap), és minden jó volt.. De én mégis furcsán érzem magam. Nagyon nagyon szeretem. És ő is engem. De sajnos mondott egy mondatot amikor veszekedtünk, ami nagyon rosszul esett és nagyon megbántott vele. És az nem megy ki a fejemből. Úgy vagyok vele, hogy idővel majd elfelejtem... De nem megy és már nem várom annyira, hogy lássam Skype-on, mint régen..Amikor kapok tőle üzenetet, már nem ugrok a telefonért. Ő még mindig. Én már nem..
Ez már a végét jelentheti? Mit kellene tennem, hogy lehet egy távkapcsolatban adódott problémát helyre hozni? Mert ha itt lenne, könnyebb lenne sokkal...
Már az is eszembe jutott, megéri-e itt szenvednünk egymás miatt.
És pont most, hogy már ilyen közel vagyunk az összeköltözéshez.. De tanácstalan vagyok. Segítsetek, kérlek...
Kiábrándultál belőle. Kár erőltetni, főleg ilyen macerás együtt kiköltözést.
Az meg, hogy évente 2x találkoztok az minden csak nem egészséges. Nem is értem ilyen gyér találkozás mellett, hogyan gondoljátok komolyan a hirtelen összeköltözést.
Ideje lezárnod ezt a szenvedést.
Az a baj, hogy..többször beszéltünk róla hogy jobb lenne mindkettőnknek, ha vége lenne. Még egyet is értettünk, aztán mindig az volt pár óra múlva hogy hülyeség, mert ő nem tud nélkülem élni és igazából én se nélküle.
Most furcsán érzem magam, igen amolyan kiábrándultság, de viszont ha belegondolok h soha többet nem beszélnék vele hát a sírás kerülget...
Szóval nem tudom:(
Ezt neked kell eldöntened.
De mindenesetre én ilyen angliai kiköltözéseket elhalasztanék. Talán először országon belül közeledjetek egymás fele, aztán ha jól megvagytok mondjuk egy évig, akkor utána gondolkodni ilyen angliai úton.
Érthető, ha kicsit keserű a szájízed és csalódott vagy most. A kapcsolatok nem mindig alakulnak felhőtlen, főleg ha messze vagytok egymástól, az sok feszültséget generál. A fontos, hogy mondd el neki, amit érzel. Ha nem tudja, hogy benned nincs rendben valami, akkor nem is tudja jóvá tenni. Ha ott a tüske, az ott is fog maradni, amíg meg nem beszélitek, időt kell szánni a begyógyítására. Nem szabad hagyni ezt, elhitetni vele, hogy szereted, ha igazából megbántott, mert ezzel mindkettőtöknek csak ártasz.
Amit kiegészítésképp írtál ide a kommentekhez, kicsit bizonytalan - nem megszokásból vagy vele inkább? Nem szeretek szakítást tanácsolni, ha nem muszáj, szerintem ezt a helyzetet is helyre lehet hozni még. Az összeköltözést csak akkor érdemes erőltetni, ha biztosak vagytok benne, hogy tudjátok kezelni, alaposan átbeszéltetek mindent, megbíztok a másikban annyira, hogy egy idegen helyen csak rá számíthassatok, stb. Fiatalok vagytok még, szóval, ha megoldható, inkább tényleg belföldön kellene, akár ha nem is össze, csak közelebb egymáshoz.
Bár én azt mondom, nekem úgy jön le az írásodból, hogy te már döntöttél és csak megerősítésre vársz tőlünk. Nehéz elengedni, de tedd meg, ha azt érzed helyesnek.
Mi volt az a mondat?
És miért csak évente kétszer?
És hogy gondoltátok azt, hogy mihelyett végzel, ő otthagy csapot-papot, és költöztök?
Én azt mondom, hogy önmagában az, hogy távkapcsolat, az nem probléma. Viszont itt több furcsaság is van ebben a kapcsolatban.
Hogy terveztétek, hogy mihelyett elballagsz, irány Anglia? Barátodnak van munkája? Mi a végzettsége? Ő most hol él?
És biztos, hogy az a legbölcsebb, hogy egy szál érettségivel irány külföld?
Mi volt a veszekedések oka?
Na meg mi az, hogy szenvedtek? Egy valódi kapcsolatban, még ha távkapcsolat is, az nem szenvedés.
Meg én úgy vagyok vele, hogy a szerelemben az érzésekre kell hallgatni. A legnagyobb hülyeség úgy szakítani, ha két ember szereti egymást. Ha pedig nem szeretitek már egymást, akkor meg együtt maradni bolondság.
Első körben magaddal kéne tisztáznod a sok felmerülő kérdést. Mit érzel iránta? Mit gondolsz róla? Mik a TE terveid a jövőt illetően? (Nem arra vagyok kíváncsi, hogy ő mit tervezett el neked.) Stb.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Nincs olyan nálunk, hogy belföldi összeköltözés, ugyanis Közép-Amerikában él és onnan is származik. Ezért az évi 2x találka.
Dolgozik, este pedig tanul. Alig kap szabadságot, vizsgái vannak. Nekem pedig itt az iskola, meghatározott időpontokban lévő egy-két hét szünettel.
Még ha meg is látogatom olyankor, alig tudunk együtt lenni mert egyetem után este 10kor ér haza. Amikor 2x találkozunk, akkor tud szabadságot kérni hosszabb időre.
El szeretné hagyni az országát már régóta, de előbb be kell fejeznie a tanulmányait. Viszont angolul jól beszél és szeretne még jobb lenni, ezért akart mindig is Angliába menni. Még azelőtt is, hogy találkoztunk.
Én pedig középiskola után angliai egyetemre szeretnék menni.
A veszekedéseink oka leginkább az idő miatt van. Nagyon nehéz összehangolni hogy tudjunk egy kicsit is beszélni 8 órás időeltolódással. A másik, meg a féltékenység. Én is, ő is nagyon féltékenyek vagyunk.
Illetve.. Ott vannak bizonyos igények, mint a szex, amik így nem megoldhatók és mindketten kissé kivagyunk már néha. Ez is sokszor okoz problémát.
Én nagyon szeretem. Tényleg. Nem hinném, hogy ez a része megszokás. Nem tudnék nélküle élni ez biztos. Egyszer megesett, hogy nem tudtunk egy hétvégén át beszélni egyszer sem, mert olyan helyen volt ahol nem volt térerő. Egész hétvégén át sírtam, és ő is.
Viszont ott vannak a tipikus távkapcsolati problémák amik nagyon nagyon rosszak. Pl amikor találkozunk az csodálatos...és minden percet együtt töltjük. De utána, mikor hazajövök mondjuk, az elmondhatatlanul rossz. Tegnap még megöleltem ma már csak laptopon látom.
Ez az angliai dolog Vele, az én tervem is. Nagyon szeretnék végre együtt élni vele. Akkor biztosan megoldódnának a problémáink.
Összefoglalva, tudom, hogy szeretem. És tudom, hogy ő is szeret. Nem vagyunk meg egymás nélkül. De a múltkori veszekedésünk nem megy ki a fejemből, és bevallom még mindig egy kicsit meg vagyok bántva.
Meg szeretném beszélni vele a dolgot, mert szerintem is mindent meg lehet oldani csak úgy kell hozzáállni. Viszont most hogy egy kicsit elhidegültem tőle - legalábbis így érzem - ez elég rossz érzés.
Szerintem beszeld meg vele,hogy mennyire bantott tegd az a mondat es ne haragudj olyanert amit mergesen mondott. Mi a baratommal tobb mint 3 eve elunk tavkapcsolatban szinten evente ketszer talalkozunk es egy ev mulva birunk csak osszekoltozni. A veszekedes ertheto volt mert nagy rajtatok a nyomas az osszkoltozes miatt es egyeb kicsi dolgok miatt. Nem dicsekvesnek de mi mondjuk nem igazan veszekedtunk 3 ev alatt. Szerintem ne add fel ilyen konnyen azert mert megbantodtal, inkabb beszeld meg vele es lehetoleg talalkozztok meg egyszer osszekoltozes elott,hogy mindent tisztazzatok :) Sok sikert kivanok!!!!
Egy bajtarsno :D
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!