Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért félek a kapcsolattól?
Sziasztok!
Kicsit hosszú lett, előre is köszönöm aki bárhogyan is segíteni tud!
16/L vagyok, eddig egy kapcsolatom volt, az is csak másfél hónapig. És.... a korosztályomban már a lányok többségének van pasija, vagy ha nincs, akkor is arról álmodoznak, hogy összejönnek valakivel. Én valahogy nem érzem szükségét, hogy barátom legyen(ne értsetek félre, nem a lányokat szeretem!) Valahogy nem érzem egy barát hiányát. Na most ez teljesen jó addig, amíg nem leszek szerelmes. Mint most. Nagyon tetszik egy fiú, és van rá esély, hogy én is neki. Folyton a közelében akarok lenni, szeretem bámulni, ő az egyetlen ok amiért nem várom a nyári szünetet, szóval ez a tipikus plátói szerelem... lenne, de mint már említettem, lehet, hogy van nála esélyem. Azóta attól rettegek, hogy egyszer leszólít, vagy ír facebookon... És nem tudom miért! Nem a csalódástól félek, az az élet rendje, hogy nem jön össze minden, egyszerűen csak nem tudom! Eddig ha én tetszettem egy srácnak, de nekem ő nem, akkor mindig leráztam valahogy, de ez most más eset. Lehet, hogy lélekben még túl gyerek vagyok egy kapcsolathoz? De ez is olyan fura mert a gyerekek is szoktak szerelmesek lenni és szívesen vannak a kis óvodás szerelmükkel, nekem meg az a félelmem. Félek az első randitól, hogy milyen ciki lesz, félek attól a pillanattól mikor be kell mutatnom őt a szüleimnek, félek attól, hogy miket fogunk csinálni (igen, a szextől is tartok) félek attól, hogy mennyire leszek más ha vele beszélek, félek hogy hogy fogom érezni magam, félek attól hogy ketteseben kell lennem vele. Ezek olyan hülyeségek, pedig amúgy nem vagyok egy félős valaki, életvidám ember vagyok, és ha ez a szerelem sem lenne kölcsönös, le tudnám őt rázni, de mi van, ha egy nagyon jó kapcsolatot mulasztok el?
Az előző és eddig egyetlen kapcsolatom... hát hogyismondjam.. Csak egy kamaszkori teher volt, amitől jó volt megszabadulni. Szerettem a srácot, de nem bírtam mikor kézenfogva sétáltunk és nem volt semmiről beszélni. Olyan béna volt, a kapcsolatunk 90%-át kínos csendek töltötték ki. Néha kaptam tőle csokit meg ilyeneket, és a végén már attól is féltem. Miért vesz nekem ajándékot? Nem is csináltam semmit.
Kérlek, ne nézzetek egy hisztis p*csának, nem panaszkodni szeretnék, de ez már bennem van egy ideje, és nem tudom, hogy kezeljem.
válasza:Bocsi, nem olvastam végig, gyorsan átfutottam.
Félsz a mostani állapotodat feladni, a függetlenségedet, félsz a változásoktól. Legalábbis szerintem. Az előző kapcsolatod túl unalmas volt, és fiatal vagy még, de lehet ebből nem is fogsz kinőni.
A megoldást nem tudom... Ismerve magam, én lehet elszalasztanám a lehetőséget, mert nem érdekelne annyira.
válasza:Röviden csupán léteznek olyan emberek mint te akik lehet egyedül többre és boldogabb életre képesek mások és kapcsolatok nélkül. Nyugi nekem sincs senkim és valahogy félek is egy kapcsolattól és annyira nem is akarok.
Nő vagyok.
:D
bátran leírhatom már. 24 éves fiú egyén vagyok. Kezdetben nekem is voltak ilyen gondjaim. Egy részről féltem ( sőt egyenes ágon rettegtem) a visszautasítástól. ez az egyik. a másik, görcsöltem, hogy mi lenne, HA.
Ez már régen rossz. Példának okáért hozom fel: Arra a településre amelyen laokm, nem megy busz. de egy mellette lévő településre igen, szóval az én általam lakott falu egy közlekedési csomópont. Akkor szóbajöhet a másik falu busza, amin jelen esetben ülök. Lassan közeledik a helyszín, jeleznem kéne, hogy leszálljak. Ám a buszon sűrün ülnek a másik falu lakosai ( akiknek feltehetően provokációt olvasunk ki a tekintetéből, PEDÍG csak kérdő tekintetük van.) ilyenkor szorul görcsbe az ember gyomra, és nem mer szinte a jelzőgomb felé menni. Ki mit fog szólni, hányan nézik, hányan verik szemmel, stb.. Végül az ember nagy kínszenvedéssel leszáll, és megkönnyebbül, hogy sikerül. Nos, ez csak egy probléma volt, ami igazából nem volt probléma, hanem egy olyan helyzetváltozás amit stresszként élsz meg, így rettenetesen kellemetlenül érint. Holott nem történt semmi, az általad választott opció(k) miatt nem szakadt rád az ég, nem halt meg senki, Te jómagad sem. Minden ugyan úgy megy tovább (mint eddig). Ez az amit meg kell tanulni kezelni. Pontos gyógyír nagyon nem létezik ellene, egyszerűen olyan van, hogy elnövöd :)
De hogy hogyan? Nos, én spontanitást kezdtem el bevezetetni az életembe, méghozzá úgy oldottam meg, hogy bármi történt mindenre kimondtam egy olyan szót, ami eszembe jutott. Eleinte féltem hogy egy retardált seggnek néznek, de később aztán - a jó humorfilmeknek köszönhetően- megcsiszolódott a képességem, és néha egy spontán beszúrt poén villámként terít le környezetbeli embereket :)) [ Vaó. Ezt művészien sikerült megfogalmazni.] Bármi van, ne félj. Veszteni valód nincs ;) ha gondolod, írj nyugodtan privátot, segítek amiben tudok. Ne félj, nem harapok, nem eszek emberkét :D
Üdv!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!