Van még értelme így ennek a kapcsolatnak? Mi tévő legyek? (többi lent)

23 éves lány vagyok. Több mint 3 éve vagyok kapcsolatban a párommal. Ő is szintén 23 éves. Az első 1,5 év tökéletes volt, veszekedés nélkül, mint a filmekben olyan volt a kapcsolatunk. Nagyon szerettem és még mindig szeretem, számíthattunk egymásra bármikor bármiben. Ahogy telt-múlt az idő egyre több lett a veszekedés. Elsősorban a párom szülei miatt.Teljes mértékben kimutatták , hogy nem felelek meg a családban . Akárhányszor mentem hozzájuk mindig vittem valami apróságot, sosem mentem üres kézzel. Egyszer vittem házi süteményt , amit én készítettem, mert a párom nagyon szereti a sütiket. Az anyja rögtön megszólította, hogy csak egy fél szelet süteményt szabad megennie, mert elhízik. Aztán máskor mikor nálam volt a párom és elmondta otthon, hogy itt ett fánkot az anyja szóvá tette, hogy nálunk elhízik,nem szabad olyat enni. Lényeg, hogy az anyja sosem főzz semmit, rendelik a kaját, ha főzz is akkor is csak zöldségleves, de az ő dolguk, semmi közöm hozzá . Akárhányszor elmentünk valahová kirándulni állandóan az apja hívogatta , hogy menjen haza ezt meg azt csinálni meg osztja a parancsot. Azért is felhivta, hogy esik - e az eső vagy süt a nap. A párom szüleiről azt kell tudni, hogy tanárok, állandóan elvannak fáradva, a munka lemeríti őket, ezt mondják állandóan . A gyerekük a" cseléd"a CSALÁDBAN, mindent vele végeztettnek el ők délig alszanak . Mi nem vagyunk egyetemista, diplomás család csak érettségink van. A szüleinek ez sem tetszik. Mindketten dolgozunk, mégis azt kapom a szüleitől, hogy én elszedem a fia pénzét stb meg állandóan minősitve és kritizálva vagyok,mert akinek már nincs diplomája az nem művelt. Nem lakunk együtt,mindenki még a családjával lakik, több, mint 3 év alatt megtudom számolni a 2 kezemen, hogy hányszor voltam fogadva náluk és ő hányszor volt nálam. De mindegy is, ezeket még valahogy eltűröm. Aztán ahogy elkezdett dolgozni a párom nagyon megváltozott, kevesebb lett a szabadidő is egymásra és amikor van szabad több jut a haverokra inkább, mint én rám. Nekem ez rosszul esik, hogy több napra elmegy a haverokkal és akkor nem ír 8 órán keresztül még egy szót sem. Aztán egyik éjszaka nem tudtam aludni és úgy gondoltam, hogy belenézek a Snapchat üzeneteiben . Nem tudtam a jelszavát még semmi ilyet csak a Netflixjére. Gondoltam, hogy ki próbálom ugyan azt a Snapen is és jó lett. Ott észrevettem, hogy írogat a kollégája barátnőjével és jóban vannak, mindent egymással megosztanak, videóchatelnek egymás streakjére reagálgatnak állandón és az egyikre az volt írva, hogy te fincsibb vagy meg stb. Tudom, hogy nem volt szép dolog be lépni másnak a profiljába , de valahogy jött egy érzés. Olyan ideges lettem, hogy másnap számon kértem, hogy ez mi. Azt mondta, hogy ez csak baráti alap, semmi több és nem is kell neki . Ezzel teljesen megszűnt a bizalmam felé és nem hiszek neki már semmiben . Máskor is elment a barátokkal pizzát sütni, azt mondta, hogy jön haza, de nem jött, ott maradt. Ha együtt vagyunk ő estére mindig fáradt, mert sokat dolgozik, de máskor még munka után elment túrázni a kollégákkal. Egész évben csak 3x juttunk el együtt kirándulni 1 napra, de ő a haverokkal állandóan megy. Nekem ez nagyon rosszul esik, hogy keveset találkozunk és állandóan a munka a kifogás. Néha azt érzem, hogy kezdek kiábrándulni az egész kapcsolatból és a családja is befolyásolja, hogy minnél kevesebbet találkozzunk. Az elmúlt napokban rám írt egy srác, akit már még a párom megismerése előtt ismertem , régen sokat jártunk szórakozóhelyre együtt és még anno történt csók is köztünk egy buli keretein belül, de aztán semmi több nem lett belőle . Újból elkezdtünk beszélgetni és mondta, hogy szeretne elhívni újból találkozni, beszélgetni, ha én is benne vagyok. Egymásnak mindig is bejöttünk, és megvolt a szimpátia. Szerintetek elmenjek vele vagy mi tévő legyek? Köszönöm a válaszokat.