Kinek mi a véleménye?

16 éves voltam amikor megismertem az akkori páromat.

Ő volt nekem az első szerelmem, az első minden.

Varázslatosnak tűnt az egész, de ahogyan telt az idő sok nehézség érte a kapcsolatot ami veszekedésbe, és szakításokba torkollott.

A szakítások mindig általa mentek végbe, én pedig minden alkalommal visszafogadtam őt hiszen szerettem.

Úgy gondoltam hogyha valóban szeret visszajön és mindig igazam lett.

Jelenleg 20 éves vagyok és 7 hónapja nem alkotunk egy párt.

Az elején nagyon vágytam rá hogy visszatérjen de alkalmazkodtak a helyzethez, ment tovább az életem…dolgoztam, elkezdtem bulizni, baràtkozni.

Ezen hét hónap alatt, volt kettő fiú is akivel ismerkedtem, de végül búcsút intettem nekik hiszen nem vágytam újabb kapcsolatra sem egyéjszakás kalandra.

Majd egy buliban megláttam “őt”.

Elkezdtünk beszélgetni, ami csókba torkollott ami pedig azt következtette hogy elkérte az elérhetősem…ez pedig három hónapig tartott.

Sokat beszélgettünk, telefonáltunk volt hogy négy órákat nagyon jól ereztem magam majd pedig utalgatott a szint lépésről a kapcsolatról. A fentiekben már mondtam hogy nekem ez nem jöhetett szóba.

Amit úgy tűnt megért, hiszen úgyanúgy beszélgettünk tovabb.

Majd találkoztunk, és azután valami megváltozott.

Már nem keresett annyit mint korábban, elkezdett flegmán beszélni stb. Mára már nem beszélünk két hete.

A helyzet a következő…az exem újra megtalált és valami nagyon megváltozott bennem.

Mert nem váltott ki belőlem semmit.

Valamiért “neki” a hívására vágyok. Tudom hogyan KELLENE döntsek, csak egyenlőre vágyok egy isteni jelre vagy nem tudom ezért gondoltam ki írom ide e sorokat hátha valaki meg tud győzni ne kövessem el újra ugyanazt a hibát.