Miért van mindenkinek valakije csak nekem nincsen?

17 vagyok, 4 hónap múlva 18 leszek.

Mindenkinek az egész osztályban, minden lánynak van barátja, csak nekem nincsen. Nagyon furán érzem magam.

Eddig mindig volt nekem kapcsolatom és most jelenleg nincsen.

Végzős is vagyok és elhatározott a tanulás felé nagyon is. Úgy kezdtem az évet, hogy pasik nélkül akarom végig vinni, hogy ne akadályozzon a tanulásban.

Viszont mostmár egy kicsit érdekesen érzem magam, hogy minden osztálytársamnam jelenleg van valakije még annak is, akitől egyáltalán sem vártuk volna el, hogy egyszer is lenne. Mindenki akivel találkoztam legyen az lány vagy fiú, mindig csodálkoznak, hogy “hogy hogy nem vagyok kapcsolatban”.

Igaz ez is, elzárom nagyon magam az ismerkedéstől, mintha senki sem fognak meg, lehet, hogy a sok csalódás.

Viszont most pánikba estem, ennyire nem lennék attraktív? De viszont eddig minden évben volt egy fiú az életemben, a liceumos éveim alatt. Számomra ez nagyon fura. Igaz az is, nehezen tudok szerelmbe esni és hirtelen egyáltalán nem jön be nekem senki. Ha meg nekem be is jön valaki, akkor ahhoz én hozzá sem szólok és még azért is elég seggfej vagyok vele. Nem tudom miért van ez. Vajon fordítva is ez van a fiúknál?

Mintha kezdenék aggódni, hogy egy ember érdeklődését sem keltem fel egyáltalán.

Csendes típus is vagyok, az is igaz.

Szerintetek mi áll a háttérben? Vagy szimplán egy lúzer vagyok? Vagy szimplán erős falat állítottam be magamnak ami érződik is?

De ha akkor rgy nagy lúzer lennék akkor viszont eddig nem lett volna kapcsolatom vagy nem próbálkoztak volna be ennyien. Igaz, rám szólnak ne legyek ennyire visszautasító, de mintha nem érezném bennem azt a vonzódást a másik iránt.

Még a mostohatesóm is kijelentette, hogy velem semmi baj sincsen úgy mint mindenki. De ezt mindhatják csak “nyugtató szónak” is.

Nem érezném magam jelenleg annak, hogy kéne most egy pasi vagy egy kapcsolat is, tényleg nem kell, mert tudom most jelenleg elkeseríteném őt is mivel nem tudnák annyit együtt lenni vagy mert elrontanám a negatív hozzáállásomm.

Mégis van egy érdekes érzés bennem. Jelenleg is van egy fiú akinek nagyon bejövök, de bennem nem kelt fel semmiféle érdeklődést pedig az esetem lehetne. Mintha senki sem keltene érdeklődést.

Vissza térve… megfelelési kényszer? Hülyeség?

Nem értékelem magam?