Kibékülnétek vele?

Nos eléggé a szakítás szélén járunk, ennek elég sok tényezője van. Röviden összefoglalom a lényeget. A szülei eléggé befolyásolják a barátomat. Akárhová hívom, a családja nélkül nem hajlandó jönni sehova, szerinte mindenhova együtt kellene menni az én családommal. Továbbá teljesen a karrierjére összpontosít, ezzel nem is lenne probléma, igazából a céljaink is nagyon hasonlóak kivéve egy dologban, az pedig külföld. Természetesen még ez odébb van és nem tudjuk mi lesz 10 év múlva, de hozzám vágta azt hitte én más vagyok és majd abba az országba szeretnék költözni ahova ő, ha ott kapna lehetőséget. Szerintem ez közös döntés lenne, hiszen én is el szeretnék majd helyezkedni, de olyan mintha csak magára gondolna. És ami miatt teljesen kikészültem az az elmúlt 3 nap. 3 napja én könyörgök neki, hogy találkozzunk beszéljük meg, de ő csak akkor írt, ha kedve tartotta, mondta oda ne merjek menni, a telefont rám nyomta stb. Annyit kértem, hogy legalább 1,5 év után álljon elém és úgy szakítson, legyen benne ennyi férfiasság. Nos ezekre nem igen adott választ, majd ma este nyögte be, úgy hogy ma se találkozott velem, hogy kezdjük újra. Szerintetek ez kényszer kapcsolat lenne vagy érdemes újra próbálni? Utolsó sorban, amit tudni kell, hogy más városba jár egyetemre, eddig hetente találkoztunk, mostmár két hetente tudnék, talán néha el tudnék menni én is.