Mit tennétek az én helyemben? Van ennek így jövője?

Sokaknak meg van a véleménye a szerelemről. Néhányan, mint az egyes válaszoló azt vallják hogy az elején már érezned kell, mások pedig hogy ezt 2 ember közösen építi fel, vagy kevésbé mélyen hogy meg kell ismerned a másikat hogy igazán szeresd őt, és ne az álomképet a fejedben.

Gondold végig melyikkel tudsz azonosulni a gyakorlatban és a szerint cselekedj.

Nem kell egyből komoly kapcsolatba lennetek, ha megegyeztek akkor randizhattok még egy ideig. Jobban megismerni a másikat, szokásait.

Ha nem elég erős a vonzalom a részedről, akkor nem érdemes erőltetni, nem valószínű, hogy később erősödne.

Fontos, hogy őszintén közöld vele az érzéseidet, mert hamis ábrándokat fog kergetni, ami senkinek sem jó.

Érthető, hogy nem akarod megbántani, de az ember próbálkozik, kísérletezik, és ha nem jön az érzés, akkor nem jön. Nincs abban semmi szégyellnivaló, hiszen az érzéseidet nem tudod irányítani, de a döntéseidet igen, és nem érdemes belemenni egy meddő párkapcsolatba.

Nem pont ugyanilyen, de hasonló dolog történt velem, csak a másik oldalról. 2 évig voltam benne egy hamvában holt párkapcsolatban. Mindent beáldoztam - összepattantam érte a szüleimmel, testéveimmel, adósságba vertem magam, stb. Néha éreztem, hogy valami nem teljesen oké közöttünk. Aztán egyszercsak kicsit több mint 2 év után elmondta, hogy igazából nem is szeret, sose szeretett, csak kedvelt, nagyon kedvelt, de nem volt szerelem, viszont nem akart megbántani azzal hogy elmondja, és egyébként jó volt velem lenni minden téren. De nincs szerelem. Én persze fülig szerelmes voltam.

Akkor nagyon haragudtam rá, borzalmasan, amiért nem mondta el nekem korábban. Úgy éreztem, hogy átvertek, kihasználtak, játszottak velem. Most már persze kicsit jobban átlátom a helyzetet és megértőbb vagyok, nem gondolok rá haraggal, csak mélységes csalódást érzek iránta, és a mai napig úgy vagyok vele, hogy elvett tőlem 2 évet, amit már soha nem kapok vissza. A családommal valamennyire rendeztem a viszonyunkat, de az sem lesz már az igazi, az adósságot be kell nyelnem, de nem is ez zavar a leginkább, hanem az idő.

Viszont a te esetedben ott van, hogy elég fiatal vagy. Ha másért nem is, tapasztalatszerzésnek érdemes lehet belevágni ebbe a párkapcsolatba, de ha később se jönnek az érzések, és jön ugye a konfliktus ebből, az csúnya véget érhet, ha csak az X-edik hónapban mondod el neki, amit már most is érzel - vagyis pontosabban nem érzel.

A legjobb az őszinteség. Szerintem őszintén mondd el neki, hogy mit érzel, és beszéljétek meg, hogy így bele akartok-e vágni egy párkapcsolatba, hogy meglátjátok, mi sül ki belőle. Az én esetemmel ellentétben ismerek például olyan párt, akiknél ez nagyon jól sült el, 3 gyerekük van, akik közül már 2-en ki is repültek a családi fészekből. De ők az egyetlen ilyen eset, mindenhol máshol rosszul sült el.