Jogosan zavar hogy a barátom nem veszi elég komolyan a védekezést vagy túldrámázom?

Mindketten fiatalok vagyunk szóval a gyerekkérdés nyilván nem altuális. Ami engem illet nem is akarok gyereket soha, még a gondolatától is kiver a frász (de persze nem ítélem el azt aki akar sőt, szeretem a gyerekeket csak saját nem kell). Én tudatos is vagyok, már írattam gyógyszert és szeretnék óvszert is használni. Viszont van egy olyan dolog hogy a barátommal elképszetően jó a kémiánk. Nagyon vonzódunk egymáshoz és így nehéz tűrtőztetni magunkat. Legutóbb pl. sikerült jóval túlmenni a határokon és mindketten a mesztekenségig jutottunk. Én még időben észbe kaptam és mivel nem volt se óvszerünk se semmi szóltam hogy álljunk le, elég ennyi. A barátom viszont mindenáron tovább akart menni, húzta a csípőmet maga felé mondván hogy jaj csak egy kicsit hagy legyen valami annyitól úgysem lesz baj. Mikor mondtam hogy nem akarom akkor meg folytatta tovább. Végül nem történt meg a dolog mert kimásztam alóla de akkor is nagyon megbántott azzal hogy egyrészt nem érti a nemet, másrészt ennyire könnyen veszi ezt a dolgot. Nem volt erőszakos amúgy, nem fogott le vagy ilyesmi és utána is magához húzott meg elmondta hogy szeret de valami akkor is bennem maradt ezek után. Persze magamra is haragszom amiért egyáltalán hagytam idáig fajulni a dolgot és nem álltam le hamarabb. Tudom hogy lehetett volna több eszem nekem is de legalább én még időben észbe kaptam míg neki mintha el sem jutott volna az agyáig. Vannak kételyeim viszont afelől hogy jogosan vagyok e csalódott hiszen eléggé izgalomban volt és lehet emiatt nem bírta felfogni hogy ne erőlködjön. Ez lehet mentség? Szerintetek túlreagálom?

Egyébként nyilván tudom hogy létezik orál is, azt is csináltuk már meg akkor is befejezhettük volna úgy de annyira elcseszte a kedvem ezzel hogy oda lett a hangulatom. Mondjam meg neki szerintetek hogy ez nem volt szép vagy lépjek tovább simán mert ez csak dráma?