Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek bénaság beismerni a párodnak, hogy megcsaltad őt?
Az első kapcsolatomat élem, én 17 vagyok, a barátnőm 16. Szerencsére nem kerültem megcsalásos helyzetben, csupán múltkor a nagymamámmal beszélgettem, aki érdekes dolgokat boncolgatott. Azt mondta, hogy idővel én is érezni fogom, hogy a srácok többsége közel sem olyan monogám, mint általánosságban a csajok, így szóba került a megcsalás is, amiről annyit mondott, hogy sose legyek az a béna srác, aki bevallja a párjának, hogy megcsalta őt. Szerinte a megcsalás tényét addig kell tagadni, ameddig csak lehet, mert egyetlen véletlen kisiklás még beleférhet (ha tényleg megbánja az ember), a beismerés viszont tökreteszi az egész kapcsolatot.
Ti mit gondoltok erről? Valóban bénaságra utalna egy beismerés?
Szerintem jobb bevallani. A megcsalás nem egy jó dolog, de azt lehet értékelni, ha valaki öszínte. Mindenhogy gáz egy ilyen felismerés után a helyzet, de szerintem kellemetlenebb az, ha a csaj jön rá. Mert gondolhatod azt, hogy, ha nem tud róla nem fáj neki, de aztán meg elég, hogy egyszer legyen olyan, hogy kitudódik és a bizalom is nagyon megromolhat, a másik meg, hogy számolnod kell a lelkiismereteddel is, azért az se könnyü.
Szóval szerintem abszolút nem utal bénaságra.
Szerintem be kell ismerni, mert akkor van esely javitasra. Amig nem ismered be addig hazugsagban elsz te is a parod is es a kapcsoltotok is.
Az igaz hogy norzalmas fajdlmat fogsz okozni a masiknak es az is lehet meghal a kapcsolat, de ezaz egyetlen lehetoseg normlis eetre.
Saját példámból kiindulva a legjobb nem bevallani, de szakítani.
Ha megcsalásra kerül a sor ott úgysem kerek valami, mégha nem is valljátok be magatoknak.
Viszont minek okozol még több fájdalmat a párodnak azzal, hogy az arcába mondod, hogy félrementél?
Hazudd azt, hogy nem vagy már szerelmes, azon úgysincs mit dolgozni. Szerintem ezzel ártod a legkevesebbet.
Én Nem így fogalmaznék, hogy bénaság, inkább ostobaság!
Amikor ilyesmiről olvasok mindig eszembe jut Popper Péter a híres pszichológus története. Talán később meg is találom az előadásának ezt a részletét…
A lényeg, hogy szerinte is az effajta beismerés nagy butaság mert ez valójában csak arról szól, hogy a megcsaló nem bír a lelkiismeretével, és ezzel a vallomással csak átpakolja a terhet a megcsalt félre.
Márpedig én is azt mondom, ha az ember eljut odáig, hogy megcsal akkor legyen annyi erő is benne, hogy egy életen át hallgasson róla! És ne áltassa magát azzal, ha bevallja attól jobb lesz bármi is! Mert nem! Igen átpakolta a terhét ő megkönnyebbült, hogy bevallotta. Na és? Ezzel tönkretette a kapcsolatát… csak ezt érte el vele! Meg azt, hogy ő most jobban érzi magát, hogy lekerült róla a teher. Na bumm…
Érted a lényeget?
Pontosan.
Nem szabad bevallani, mert onnantól sosem lesz ugyanaz a kapcsolat, még ha megbocsajt is, akkor sem.
De általában erre nem igazán szoktak megbocsajtani sem.
A tüske úgyis benne marad a megcsalt félben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!