Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mi tevo legyek ebbe a helyzetbe?
Van egy barátom, aki 8 evvel idosebb nalam, en 17 vagyok o pedig 25.Nagyon jol kijovunk a problema viszont az h soha nincs ram ideje. Mindig azt kapom meg h dolgozik megh mennyi dolga van ezért csak hetvegente talakozunk ugy h bemegyek hozza este nalalszok es masnap megyek haza(kb 1 es fel oras a távolság) Ezzel nem is lenne problema hiszen nekem is sok dolgom van, de en azert tudnek ra időt szakítani, áldozatot hozni erte.Het kozbe max 2szer telefonalunk es nemtudom en ugy er
zem h ez nekem keves. En sokkal melyebb intezivebb kapcsolatra vagyok, mert a mienk pár mizu uzibol es gyurott vonatjegybol all.Nyilvan tulzok te remélem értitek.
Sokszor vitalzunk ezen,de ezt nem lehet nagyon megbeszelni olyan mintha barna szeme lenne es en zöldre vagynek.Kozbe szeret de neha ugy erzem en sokkal szerelmesebb vagyok mint o,nekem o az elso en meg a sokadik vagyok neki. Tenyleg sok dolga van hiszen nemreg kezdte a felnőtt eletet, de attol meg ugy erzem h nem eleg amit nyujt nekem. Mar a szakitason is elgondokoztam.
Ha felhozom ezt a temat mindig azzal jon h legyek mar kicsit megertobb meg ilyenek
szerintetek mit kene tennem?Nagyon szeretem de ez nekem igy kevés, az en fejembe nem ennyibol all egy kapcsolat
Ha nem változtat akkor szakíts. Felesleges egy olyan kapcsolatban ragadni amiben nem érzed jól magad. Mondhat bármit, de ha nem változik akkor nincs ennek értelme. A kapcsolatban alapnak kéne lennie a kompromisszumnak. Lehet elfoglalt, de kizárt hogy minden héten, minden hétköznap halálra dolgozza magát. És fél óra telefonálásba még senki sem halt bele.
Ha probléma van alap hogy megbeszéli a 2 fél, nem rámondja hogy légy megértőbb. Ezt 25 évesen tudnia kéne.
Az is lehet hogy annyira nem vagy fontos neki,ezért neki elég ha hétvégén együtt vagytok.
Szerintem mindenképpen elkéne gondolkoznod a szakításon. Ez így nem működik, kezdve azzal, hogy nagy a távolság és valószínűleg a korkülönbség is közre játszik itt.
Ahogy előttem is írták, valószínűleg, csak kihasznál, és ha talál valaki jobbat elfog hagyni.
Nyílván neked ez az első és félsz, nem szeretnél magadra maradni, belekényelmesedtél?
Mióta vagytok együtt, kezdetek óta így van?
Egyrészt köszönöm a valaszaitokat, megh időt szantatok ra, nagyon kedvesek vagytok
Az biztis h nem csak nemiszervnek tart mert nagyon sokáig varattam ilyen teren... es raadsul elottem volt neki egy olyan "kapcsolata" h csak szex, de az le volt tisztazva
Hivatalosan 3 hónapja vagyunk egyutt de mar elotte kabe egy 3 hónapig talakozgattunk es akkor heti ketto tali is belefert, es sztm tobbet is telefonaltunk.
Igazából nemtudom h megtudnam e lepni a szakitast, nagyon sokat segitett nekem es tudom h szeret csak nem mindig erzem v nemtudom. Szoktak lenni romantikus pillanataink is, csak egyszeruen sztm mast varunk el egy kapcsolattol. Ami neki eleg az nekem keves
Volt mikor probalt valtoztani, volt egy idő mikor sokkal tobbet beszéltünk, de az igy elmúlt, en meg nem akarok mindig nyomulni h figyu beszéljünk mar..igaz en nem is szoktam annyiszor hivni mint o, de értitek ha kozli h nincs ideje v ilyesmi, nemtudom utalom magam nyomulos mocsingnak erezni.
Először is, ha már a világ legszebb nyelvét kaptad anyanyelvnek, akkor 17 évesen itt az ideje, hogy megtanulj helyesen írni magyarul, mert borzasztó volt végigolvasni a történetet.
Másodszor pedig, tinikorban nem hiába érdemes korodbeli emberekkel ismerkedni, hisz egy 25 évesnek teljesen más dolgok határozzák meg az életét, mint egy 17 éves középsulis lánynak. És ez az életkor-különbség meg is mutatkozik abban, amit leírtál.
Ő már dolgozik, míg te tanulsz, jó, hogy nem marad sok ideje kb. 8 óra munka után egy iskolás leányzóra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!