A haverjaimat, idézem "élő, lélegző csatornamoslékoknak" tartja, mit tegyek?

Tyűaztarohadt...

Igazából nem is tudom, hogy mit mondjak, annyi ponton problémás ez a helyzet.

Ha röviden kéne válaszolnom, azt mondanám, hogy egyikőtök sem érett még nem, hogy egy komoly kapcsolatra, de még egy tinikapcsolatra sem.

Az, amikor egy kapcsolatot egy adott érdeklődési kör alapoz meg, általában nem szokott szerencsés lenni. Persze, tök jó, ha két embernek van közös pontja. Meg azt is értem én, hogy tini korban talán túl nagy jelentőséget tulajdonít az ember annak, hogy milyen zenét hallgat. De hogy ezen múljon egy emebri kapcsolat? Nehogy már... Ráadásul ha ez még csak nem is rád, de a haverjaidra irányul? Most úgy elképzelném, ahogy barátnőm elkezd marakodni velem azért, mert mondjuk egyik haverom szeret mulatóst hallgatni. Még elképzelni is tök abszurd.

Na, de itt van a következő dolog. Mondjuk normális körülmények közzött az embernek a haverjai nem fogdossák a fenekét. Az azért akárhogyan is nézzük, egy elég intim tájék. Gyanítom, te a lány vagy a történetben, ők meg kiéhezett kiskanok, akik nem tudják, hogyan kellene viselkedni. Őszintén? Nekem se tetszene, ha a barátnőmet a "haverjai" taperolnák. Sőt, neki sem, ha engem az én haverjaim. Meg hogy nagyon őszinte legyek: engem magamat is zavarna az, ha valamelyik haverom taperolni akarna. Akkor is, ha amúgy jó nő. Mert nekem egy kapcsolatba ez nem fér bele. Mi lesz a következő? Mellméretet vesznek rólad "haverságból"? Vagy a farkukat fogják az arcodba lóbálni, csak mert olyan jó haverok? Azért szabjunk már meg bizonyos határokat! És igen, te vagy az, akinek azt kellene mondani, hogy bizony a fenékcsapkodás nem oké.

De rögtön jön a harmadik probléma. Olyannal eleve nem állnék össze, akinek a "konfliktuskezelési technikája" kimerül a fizikai erőszakban. Sőt, abban a pillanatban küldeném el úgy melegebb éghajlatra, hogy többé a közelembe sem akarna jönni. Ősemberek vagytok netán? Még a neandervölgyieknek is fejlettebb konfliktuskezelési képességei voltak, mint neki...

Nem is tudom, mit mondhatnék így összegzésként. De ez így gáz. Ez az egész helyzet. A "párod" is, a haverjaid is, meg igazából te is.

8# Teljes mértékben igaza van.

Oké, jó, ha az ember talpraesett, de az, hogy azonnal erőszakkal akar megoldani 1 problémát, az nagyon gáz.

Nem arról van szó, hogy félni kellene bárkitől. Én sem félek senkitől, és egy nagyon határozott embernek gondolom magam, de nálam SOHA nem az a legelső opció, hogy verekedjek, sőt..

#9: Pont ez az. Ha egy konfliktus (?) megoldásánál fel sem merül más, mint az erőszak, az már réges rég rossz. Meg szerintem ez pont, hogy nem talpraesettség. Ez nettó begőzölés. Nem attól lesz valaki bátor, és okos, hogy gondolkodás nélkül nekimegy másoknak. Az ilyenekből lesznek azok, akik majd 20 évesen önbíráskodás miatt bíróságra járnak. Vagy akit majd egyszer-kétszer jól elvernek.

Nem mondom, hogy ne lett volna olyan, hogy megvédtem volna magam. Főiskolán, a konditeremben szállt rám egy harmadéves izomagy. Tanár sehol, és összesen néhyen voltunk, ketten a tényleges konditerem részen, én meg a futófolyosón. Elkezdett kergetni, közben súlyos testi sértéssel fenyegetőzve. (Persze, ezt kevésbé szofisztikáltan fejezte ki. "Agyonverlek, köcsög!" Vagy valami hasonló...) Én meg hozzávágtam az éppen leszerelt mászókötél csomózott végét. A srácot úgy pélókörnyéken találta, hogy 10 percig fetrengett. Többet nem inzultált.

De normális körülmények között nem gondolom, hogy az erőszak megoldás lenne. Az esetek 99%-ában sokkal többre jut az ember, ha inkább elkerüli a konfliktust. Lehet, hogy úgy nem tűnik olyan tökösnek (kiknek a szemében??), de problémája sem fog származni belőle.