Mit tegyek? Ez már tuti, hogy nem egészséges...

Szóval az a helyzet, hogy nagyon kemény időszakom van/időszakon vagyok túl. Rengeteg csalódás ért, mind a családom terén, mind a barátaim terén, és párkapcsolati téren is. Nagyon sok embert elveszítettem, nagyon sokakban óriásit csalódtam, és ez így összességében nagyon megkeserítette az életem, és teljesen magányosnak éreztem magam. Azóta lett egy barátom, akit nagyon szeretek, imádok, és ő is engem, viszont mint minden párkapcsolatban, mi is szoktunk vitázni néha. Főleg az elmúlt pár hónapban, mert van egy dolog, amin mindig összeveszünk, csak bizonyos feltételek szükségesek a probléma megoldásához, amik egyelőre még nem adottak (ezt nem írnám le, hogy mi pontosan). Szóval hiába van mellettem a barátom mindig, hiába tudom, hogy szeret és én is őt nagyon, mégis néha érzem rajta, hogy neheztel rám emiatt a dolog miatt, és ilyenkor nem is érzem úgy igazán, hogy szeretne. És nem tudom... szóval ilyenkor visszajönnek azok az érzések, amiket az előtt éreztem, hogy megismertem őt, eszméletlenül fáj,magányosnak érzem magam, rettegek, hogy őt is elveszítem, és hogy ő se lesz mellettem, úgy érzem jobb lenne neki is és mindenkinek nélkülem, sőt néha öngyilkossági gondolataim vannak (nem tenném meg soha, nem is tudnám, és nem is akarom, csak eszembe jut néha, hogy mi lenne, ha...). A lényeg a lényeg, fogalmam sincs, hogy mit csináljak ezzel, hiszen ő nem kelt bennem direkt bűntudatot, egyszerűen csak érződik rajta, mikor olyan más. Viszont nem is mindig van így, és mikor nem ilyen, akkor annyira boldog vagyok, és szeretve érzem magam, de ez 1 mp alatt is át tud fordulni ebbe a letargiába.

Szerintetek mit kéne csinálnom? Vagy mi ez velem? Én arra gondoltam, hogy depressziós vagyok, vagy csak nagyon közel ahhoz, de nem tudom... szerintetek?

Bocsi, ha hosszú lett.