Kedves keresztények! Miért gondolkodik így a barátom?

Tudom, a kérdésem kissé furcsának tűnhet elsőre, de remélem sikerül érthetően fogalmaznom. Elsősorban keresztények, esetleg fiatal keresztények válaszát várom erre a kérdésemre. És szeretném leszögegni, hogy mindenkit és mindenki vallását tisztelem és tiszteletben tartom. Semmit sem rossz szándékkal vagy provokatív jelleggel írok.

17 éves lány vagyok és habár megvagyok kersztelve, nem gyakorlom a hitemet. Többmint két éve kezdtem randevúzni egy keresztény fiúval. Már akkor is tudtam róla, hogy ő az, azt is hogy komolyan gyakorolja a hitét, de valahogy voltak dologok amik nem estek le elsőre. Amikor másfél év párkapcsolat után, sem próbált szexuálisan közeledni, akkor kezdtem sejteni, hogy húha akkor valószínűleg házasságig várni akar. Nem tudom miért ilyen későn jutott ez eszembe. Csak valahogy az én generációmban annyira nem ez a megszokott és én sem így gondolkodom. Aztán mikor egy hete én közeledtem hozzá úgy, életemben először, akkor megállított és közölte, hogy hát ő várni szeretne. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy én ezért elhagyjam, nem ez a kérdés. Egyszerűen csak olyan nehéz nekem megérteni, hogy hogy lehet az, hogy egy fiú ne akarjon lefeküdni a szerelmével. Még olyanok is eszembe jutottak, hogy lehet nem kíván és hasonló hülyeségek. Tudom, hogy ez mind butaság, csak annyira nem ezt a példát látom más korombeliektől, meghát eddig én sem így gondolkodtam.

Szeretném jobban megérteni őt, hogy mégis miért így szeretné.

Hogyan gondolkodnak más keresztény fiatalok ezekről a dolgokról?

Hogyan gondolkodnak a házasságról?

Mitől más házasságban?

Miért nem szeretné még?

Talán butának tűnhetek a kérdésem alapján, de tényleg érdekelnek ezek a dolgok. Szeretném megérteni őt és helyesen csinálni. :)

Nagy segítség lenne, ha valaki beszélne nekem kicsit ezekről a dolgokról keresztény szemmel.