Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kedves keresztények! Miért gondolkodik így a barátom?
Tudom, a kérdésem kissé furcsának tűnhet elsőre, de remélem sikerül érthetően fogalmaznom. Elsősorban keresztények, esetleg fiatal keresztények válaszát várom erre a kérdésemre. És szeretném leszögegni, hogy mindenkit és mindenki vallását tisztelem és tiszteletben tartom. Semmit sem rossz szándékkal vagy provokatív jelleggel írok.
17 éves lány vagyok és habár megvagyok kersztelve, nem gyakorlom a hitemet. Többmint két éve kezdtem randevúzni egy keresztény fiúval. Már akkor is tudtam róla, hogy ő az, azt is hogy komolyan gyakorolja a hitét, de valahogy voltak dologok amik nem estek le elsőre. Amikor másfél év párkapcsolat után, sem próbált szexuálisan közeledni, akkor kezdtem sejteni, hogy húha akkor valószínűleg házasságig várni akar. Nem tudom miért ilyen későn jutott ez eszembe. Csak valahogy az én generációmban annyira nem ez a megszokott és én sem így gondolkodom. Aztán mikor egy hete én közeledtem hozzá úgy, életemben először, akkor megállított és közölte, hogy hát ő várni szeretne. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy én ezért elhagyjam, nem ez a kérdés. Egyszerűen csak olyan nehéz nekem megérteni, hogy hogy lehet az, hogy egy fiú ne akarjon lefeküdni a szerelmével. Még olyanok is eszembe jutottak, hogy lehet nem kíván és hasonló hülyeségek. Tudom, hogy ez mind butaság, csak annyira nem ezt a példát látom más korombeliektől, meghát eddig én sem így gondolkodtam.
Szeretném jobban megérteni őt, hogy mégis miért így szeretné.
Hogyan gondolkodnak más keresztény fiatalok ezekről a dolgokról?
Hogyan gondolkodnak a házasságról?
Mitől más házasságban?
Miért nem szeretné még?
Talán butának tűnhetek a kérdésem alapján, de tényleg érdekelnek ezek a dolgok. Szeretném megérteni őt és helyesen csinálni. :)
Nagy segítség lenne, ha valaki beszélne nekem kicsit ezekről a dolgokról keresztény szemmel.
Szia, fiatal vagyok és gyakorlom a hitemet. A Házasság a 7 szentségünk egyike, így számunkra ez egy nagyon tiszta és fontos dolog. Nem az esküvőről szól (persze nem utasítunk el gyönyörű habos ruhákat, szóval nem szeretném, ha az élne bárkiben is, hogy a keresztények középkoriasak, vagy ilyesmi) úgymond pont ettől lesz más a házasság. Különben meg mi lenne a különbség? Csak volt egy esküvő és egyszer csak házasok lettünk, és minden megy ugyanúgy tovább?
Szerintem beszélj erről a barátoddal, és ne hagyd el emiatt!
Köszönöm szépen a válaszodat!
És nem! Semmiképpen sem hagynám el emiatt, milyen dolog is lenne?! Nem ezért vagyok vele! :)
És köszönöm a segítséget mégegyszer.
Kérdező, esetleg próbáld megszerezni ezt a könyvet, és olvasd el:
Szerintem sok kérdésedre választ kapsz.
Szia,
Először is ne gondold egy fél pillanatra sem, hogy ne vágyna rád a párod fizikailag vagy lelkileg. Nem erről van szó. A házasság egy szent eleme a kereszténységnek, és akkor tartják legitimnek a házasságot (a vallási értelemben), ha szüzességüket egymásnak adják. Ez kicsit maradinak meg extrémnek tűnhet manapság, de vallásos körökben teljesen normális. Hidd el, megfordult a párod fejében is, fiúból van. Te meg lányból, így érthető ez a helyzet. Viszont hiába próbálod valószínűleg csábítani, mert nem akar bűnbe esni a párod.
Most lehet kicsit tapintatlannak fog tűnni amit írok, de muszáj lesz szembesülnöd ezzel a gondolattal is: ha igenis vágysz a szexuális és fizikai alapú kapcsolatra, akkor valószínűleg nem leszel vele sokáig. Ha úgy érzed, hogy ez hiányzik a magánéletedből, akkor ez teljesen ellentmondásos a pasid nézeteivel és így elégedetlen maradhatsz, ha a fizikai alapú vágyaidat nem elégíti ki.
Sok keresztény van, aki nem gyakorolja hitét konzisztensen, így pl. a házasság előtti szexuális együttlét számukra nem akkora bűn másokhoz viszonyítva.
Ó, hát én értem ezt is. A te válaszodat is köszönöm. Én véletlenül sem szeretném bűnre csábítani, próbálok is majd figyelni erre.
Hát, én is szűz vagyok még, csak mostanában kezdtem érezni azt, hogy hát igen vágyok rá és azt gondoltam, hogy na talán ő is szeretné már, mert már hosszabb a kapcsolat vagy ilyenek... Nem is tudom igazán.
De én tudok várni rá, elvégre nem ösztön lény vagyok :)
Én katolikus vagyok, es hasonlóan varni szeretnék házasságig, mint a barátod. Hidd el, hogy a barátod is kíván téged, kívánja a szexet, mint bármelyik masik fiatal, tapasztalatból mondom. Viszont nekem a házasság azt jelenti, hogy az életemet örökre összekötöm a pároméval, neki adom, es miután ez a lelki egyesülés megvolt, akkor lehet a testi is. Ezt ha nem vagy vallásos nagyon nehéz megérteni, de mi bízunk Istenben, hogy ő tudja, hogy mi a jó az embernek, es nem véletlenül kérte ezt tőlünk. A testemet, csak egyetlen férfinak akarom odaadni, annak akivel tudom, hogy életem végéig együtt leszek, es ezt csak akkor tudhatom biztosan, hogy ki az, ha elvett feleségül.
Egyébként szerintem jó lenne, ha a barátoddal beszélgetnétek el erről, szexről, házasságról, válásról, mert ha keresztény, valószínűleg ő már olyan szinten komoly kapcsolatot keres. Es azert is, mert nekem kicsit fura, hogy ez még nem jött szóba köztetek, én es a barátom ezt már rögtön a kapcsolat elején tudtuk egymásról, szoval éppen itt az ideje már szerintem nektek is:)
16/l
Huuuu de tisztellek téged is meg a barátodat is. Bár nekem lenne ennyi lelkierőm, mint nektek.
(Keresztény lány vagyok, fiatal.)
Az első kapcsolatomba én is úgy mentem bele, hogy házasságig várunk. A barátomnak volt előttem már partnere, neki bár keresztény, ez nem volt annyira fontos. Majdnem két év után lefeküdtünk egymással, de én végig gyötrődtem, hogy teljesen tudatosan élek bűnben, és ez sehogyan se jó. Se a szexet mem tudtam úgy élvezni, se a lelkiismeretem nem volt nyugodt, tehát a lehető legrosszabb forgatókönyv következett be.
Rá két évre szakítottunk. Én meg meg vagyok lőve, és ötletem sincs, mit gondoljak magamról, a testi vágyakról, a kapcsolat testi jellegéről, nem tudom, hogy ha lesz megint barátom, mit szeretnék majd - lefeküdni vagy nem. Ha igen akkor megintcsak bűnben leszek tudatosan, ha nem, akkor meg miért ragaszkodok valamihez, amit már "elvesztettem" egyszer. Illetve keresztény párt szeretnék, de emiatt úgy érzem, ez a hajó már elúszott, mert egy keresztény fiú mièrt is választana olyat, aki ennyire gyenge jellem. Főleg, hogy ez a belső konfliktus Istentől is eltávolított, és jelenleg inkább érzem, hogy a "jó emberségre" törekszem, Isten szeretetét közvetítve, mint hogy ténylegesen megtartsam parancsait és Hozzá méltó módon éljek egy esetleges későbbi párkapcsolatban.
De, hogy a kérdésre is válaszoljak, gyónásnál egyébként sok érvet hallottam az atyától.
Amit előttem már leírtak, hogy ez egy ajándék, tőletek egymásnak, amit egyetlen embernek szeretnél adni, és egyetlen embertől szeretnél kapni. Az meg, hogy a párod az egyetlen, nyilván a házasságig nem lesz soha 100%. (Válás ugye nincs a kereszténységben.)
Továbbá ha a lemondást, mint áldozatot meghozzátok egymásért, akkor az erősíti a kapcsolatotokat és a hűséget is, mert soha, senki másért nem tettél ennyit, mint a párodért.
Valamint hogy valami földhöz ragadtat is írjak, nincs 100%-os védekezés /ami a kereszténység szerint eleve bűn/. És ha babátok lesz, akkor ennyivel egymásnak és őneki is tartoztok, hogy ti ne emiatt kényszerülnetek összeházasodni, ő meg hadd szülessen tényleges és őszinte szeretetbe, hadd legyen várva várt, és nem egy probléma, amit sürgősen meg kell oldani.
Ennyi ugrott be, meg amit az eddigiek írtak, azokat nem szerettem volna feleslegesen ismételni.
Legyetek nagyon boldogok együtt!
A ti válaszaitokat is nagyon szépen köszönöm! Azt is köszönöm, hogy időt fordítottatok rám, sokat segített. Nagyon kedvesek vagytok.
Kedves 7-es! Igen, kicsit tényleg nehéz nem keresztényként megérteni ezt a részt. De ezt az egész életemben csak egy emberrel részt azt hiszem, hogy értem. Csak egy embernek adni magunkat teljesen.
És igazad van! Vele is kell beszélnem erről, szeretnék is mindenképpen, csak először próbálom megérteni ezeket az elveket, hogy amikor beszélek majd vele, akkor megértőbb társ vagy barárnő tudaj lenni és, hogy véletlenül se mondjak vagy kérdezzek olyat ami bántó vagy tiszteletlen.
És kedves 8-as!
Sajnálom, hogy így alakult.
Szerintem azért ne add fel ezeket az elveket. Egyszer megbotlottál, de ugyan ki nem? Még ha nem is ugyanezen a téren. Na és egy keresztény fiú miért válsztana olyan lányt, aki még csak nem is gondolkodik hozzá hasonlóan, legalábbis egyelőre? Téged is simán választhat egy keresztény fiú!
Köszönöm a jókívánságaidat is! :)
Én is minden szépet kívánok neked!
Eléggé őszinte lesz a válaszom, elnézést!
Én szakítanék, ha a barátom emiatt nem feküdne le velem. Megmondanám neki, hogy vagy én maradok, vagy a vallása, a kettő együtt nem opció. Igen, a szex hozzátartozik egy párkapcsolathoz, ezért eléggé rosszul érezném magam, ha a párom az élvezetek helyett várni szeretne egy olyan dologgal, ami tök természetes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!