Szerintetek mit csináljak?

Vigyázat hosszú lesz!

Szóval, jelenleg egy 3 éves párkapcsolatom van.

Az első év úgy telt, hogy nagyon nehezen illeszkedtem be a barátom családjába, én inkább csendesebb típus vagyok, nehezebben nyílok meg, viszont utánna nem kell félteni. Ezzel szemben ők teljesen az ellentétem. Szóval ez az első év sok konfliktussal telt emiatt, de senkivel se volt semmi baj, ezeket a konfliktusokat ketten meg tudtuk beszélni. Általában mikor együtt voltunk, elmentünk valahova ketten, vagy elvoltunk itt a családjával. Nagyon megszerettem őket, és ez fordítva is így van, ezt rendszeressen éreztetik. Mivel én iskolába jártam akkor még, így hétvégente tudtuk megoldani a találkozást. Az öccsével is viszonylag jól kijöttem, ahol a család távolabbi tagjaival a mai napig is. Ezután az egy év után felgyorsultak az események.

A második évben az öccse megutált, bár nem tudom mit tettem és betudtam annak, hogy biztos féltékeny, hogy már nem csak vele van a barátom, elég szoros volt a kapcsolatuk. Ezért én többször is beszéltem vele, igyekeztem megnyugtatni, hogy attól még hogy én vagyok, nyugodtan együtt tölthetik a hétvégét, akkor én nem megyek. Hárman is próbáltunk időt tölteni, és teljesen jól sikerült, normálisan lehetett vele beszélgetni meg hülyéskedni is. Azt hittem javul a helyzet, talán jobb lesz a kapcsolatom vele. Tudni kell azt is hogy egy városba járunk iskolába, ezért elég sok közös ismerősünk van. Egyik nap hívott az egyik barátnőm, akit a csávó is ismer, hogy odament hozzá és olyanokat mesélt neki, hogy mennyire utál engem a családja, hogy a barátom megcsal, és hogy én is őt, idézem: "mekkora egy k*rva" vagyok. Ezután ezt elmondtam barátomnak, beszélt vele és bevallotta csak hazudott. Egy hónapig csönd...Majd előről az egész és a mai napig tart. Én is beszéltem vele és letagadja az egészet. Emiatt a mai napig nagyon sokszor összeveszünk barátommal, kellemetlen nekem idejönni hozzájuk és nem merek már semmit se elmesélni ha ő ott van, mert tudom hogy össze vissza hazudozik. Barátom teljesen belefáradt ebbe, anyukájától kértem segítséget és ő mondta, hogy vele is ugyanezt csinálja, ne vegyem magamra, mert szeretnek. Sajnos eljutottam odáig, hogy kezd számomra megoldhatatlan lenni ez a helyzet, belefáradtam és elértem odáig,hogy nem bírom tovább. És ez lassan 2 éve megy.

A másik helyzet, hogy egyre jobban veszem észre, hogy a barátomnak valami család komplexusa van, legalábbis ez több dologban is feljött. Például lassan mindennap ott vannak a rokonok, amivel úgy még nincs bajom, nagyon szeretem őket és jól elvagyok velük. Viszont sehová se tudunk menni, mert hogy jönnek és velük kell lenni. Egyre ritkább az, hogy mi kettesben időt töltenénk. A másik az, amikor én kérek valamit, hogy csináljunk ilyen programot vagy egy egyszerű kajarendelésnél akár, az van hogy nekem nemet mond, de ha ők ugyanazt megkérdezik egyből benne van. Megértem, hogy nincs állandóan ideje rám, eléggé túl szokta vállalni magát munkaügyileg, de kezd ez abba átmenni, hogy nem töltünk kettesben időt.

Nagyon sokat gondolkodtam mi legyen, hogy kilépjek-e ebből a kapcsolatból,de olyan ember vagyok aki képes a végső esetig elmenni, szeretem és nem akarom hogy ebbe tönkremenjen az egész. Nagyon sokszor próbáltam vele erről beszélni, de ő neki ez így jó és úgy gondolja szerintem, hogy az is minőségi idő kettőnknek, ha szimplán csak itt vagyok.

Azért osztottam meg ezt veletek, mert egyszerűen nem tudok már mit tenni és mentálisan is észrevettem azt, hogy kezdek paranoiás lenni az egésztől.

Remélem valaki tud valami jó tanácsot adni, hogy hogyan lehetne ezt normálisan megoldani és okosabbak lesztek nálam. Előre is köszi a válaszokat/segítséget.<3

18/L