Hogy kéne tovább lépnem a szakításon?

Szóval a barátnőm szakított velem, most lesz két napja, és ez egyszerűen felőröl, ahhoz képest hogy nem volt egy igen hosszú kapcsolat, de számomra elég komoly érzés volt szeretni őt.

Kb a szakítás előtt egy hete összevesztünk, (nem durván, csak kicsit) és elmondta hogy megpróbál ezután több időt velem tölteni és ígéri, mindent megoszt.

Erre egy hétre rá szakít, úgy, hogy nem csak hogy nem számítottam rá, és mellbe vágott a kétségbeesés, de máig nem értem hogy miért...

Azt mondta máshol tartunk érzelmileg, és hogy erőltettem pár dolgot, mint pl a szex és a nyelves csók... Pedig igazából nem voltak elvarasaim sőt sokszor még is kérdeztem hogy mi az amire készen áll, mikor érzi hogy el jött e már az ideje egy két dolognak, és a maga módján ő is komoly volt pl. Egyszer még kért hogy nyáron aludjak nála mikor a. Szülei elmennek...

Továbbá

Aranyos beceneveken szólítottam, és sokszor bókoltam. Eleinte azt hittem örül neki és azt is mondta, sőt, látszott rajta. De most azt mondja hogy én láthatóan előbbre tartok,és nem biztos hogy valaha ő is erre a szintre fog jutni, és szerinte hosszútávon ígyesz a legjobb...

Anniyra meglepett, hisz előtte még úgy tűnt megbeszéltük a problémát és minden rendben van, sőt még fejlődött a kapcsolatunk, és sikerrel vettük ezt az akadályt...

Am mondta ezek amiket feldoroltam, kiölték belőle a. Régi érzelmeket..

Csak hogy én nem hiszem el... Szerintem valami más van a háttérben, nem tudom elfogadni, vagy elhinni hogy tényleg így érez, és mikor szakított élőben, ott is láttam egy fajta kétségbeesettséget a szemében

A durva h mikor pénteken közölte velem, próbáltam meg menteni a kapcsolatot és látszott a szemébe hogy sajnálja, de ugyanakkor ő már eldontotte..

A kérdésem a következő: mit. Lehet tenni ilyenkor?

Hagyjak időt neki?

Mert nem hiszem el, egyszerűen nem tudom hogy már nem szeret, hisz annjy apró jel volt és...

Csalódott vagyok és haragszom is rá egy kicsit...

Durván feldult vagyok és nem tudok mit kezedeni az érzéseimmel, mert azóta már semmiben sem vagyok biztos, mintha kirúgták volna az egyik lábam...

Úgy érzem újra meg kell találnom önmagam.

Nem tudok nem arra gondolni hogy mit ronthattam el vagy tehettem volna másképp, vagy hogy mégis mi áll igazán a háttérben... Mert az hogy 9 hónapig vártunk és kerülgettük a forró kását majd elkezdtünk jrnai és nagyon boldog volt és ő is annak tűnt. És most egy két hét att csak úgy ki szeretett belőlem??? De akkor minek mutatkozott be a szüleimnek és osztott meg olyan kínos dolgokat a múltjából amit rajtam kívül csak a szüleinem mondott, vagy lelkizett róla....

Elgondolkodtam h esetleg vissza akarom e szerezni de nem tudom érdemes lenne e, vagy hkgy ezt akarom igazán..

Csak abban vagyok már biztos hogy hihetetlenül hiányzik és úton útfélen ő rá gondolok, a szép emlékekre, a dolgokra amiket ki akartam vele próbálni, de már nem tudom...

Azkkra a dolgokra amiket el akartam mondani neki, de már soha nem lesz alkalmam...

Minden lányban az ő arcát látom és nem tudom hogy mit kezdjek magammal, egyszerűen szeretnék vele lenni, de mégse akarom magam szembe köpni és erőltetni amit nem akar vagy pontosabban, vissza akarom szerezni őt, de nem tudom menne e vagy tenykeg ezt akarom e, és nem cska a csalódottság miatt mondom ezt...

Az biztos hogy nagyon különleges lány volt a számomra és nem találok még egy ilyen kedves és jólelkű, aranyos, és természetes lányt... Teljesen elvette az eszem...