Lányok, ti mit tennétek a helyemben?

Nagyon ismerős a történeted. Én is az a pörgős típus vagyok. Imádok utazni, kirándulni, nyaralni. Imádok csak úgy sétálni órákig. A volt férjem ellenkező volt mint én. Utált mászkálni,csak annyit mozgott amennyit kellett. Persze dolgozott, így sokat mászkált ő is ( én is dolgoztam) Sosem szeretett nyaralni, kirándulni, strandra járni stb. Neki az volt a pihenés, hogy nyáron a kertben elvolt, vagy bent a szobában. Elején még nem zavart, megoldottuk, hogy én mentem a barátaimmal, nagy ritkán ő is eljött. Nagy szerelem, így házasság lett belőle. De évekkel később már nagyon zavaró volt, hogy mint fiatal házasok soha sehova nem megyünk. Sosem mentünk nyaralni, mert ő utál, és minek erre pénzt költeni. Majd jöttek a veszekedések. "minek mászkálsz a haverjaiddal amikor férjed van?". MIért nem jó itt a kertben nyaralni 2 hetet? Sok sok veszekedés a közös programok hiánya miatt után eljött az a nap amikor végleg elegem lett. Egyik nyáron mondta, hogy egye fene, menjünk nyaralni csak intézzem el. Befizettem egy balatoni nyaralást, leterveztem az utat, szállást , mindent. Már csak indulni kellett. Végig lelkes voltam, ő is mondta, hogy alig várja már. Utazás előtt 2 nappal közölte, hogy mégsem megyünk, mert betervezett egy munkát magának arra a hétre, szóval felejtős. Itt jöttem rá, hogy az elmúlt 6 évben amióta együtt vagyunk nagyon is gond volt, hogy nem volt semmi közös bennünk. Mivel szerelmes voltam, homokba dugtam a fejem. Rájöttem, hogy döntenem kell. Vagy együtt élünk még vagy 50 évig, de szép lassan jómagam is begubozzók, elvesztem az életvidámságomat, a szabadásgérzetemet, vagy szét megyünk, és mindenki éli a maga világát. Mi elváltunk. Persze nem haraggal, ma is kedves barátok vagyunk, ha találkozunk nagy ritkán, örömmel üdvözöljük egymást, de ez volt a helyes döntés. Én azóta újra férjhez mentem, a férjem hasonló mint én. Imád utazni, kirándulni, sétálni- Volt férjemnek is van egy barátnője aki hasonló mint ő. Inkább otthon ülős.

Egy biztos. A te eseted sem más mint az enyém. Nagy szerelem ide vagy oda, előbb-útobb bizony nagy gond lesz, hogy nincs közös élményetek, programotok, érdeklődési körötök. Ha egyikötők nem változtat az életstílusán (mondjuk te leszel otthon ülős mint a párod vagy a párod lesz pörgős mint te ) akkor ennek a kapcsolatnak hosszú jövője nem lesz. Mi 6 évig bírtuk

De megmondani nem mondhatja, hogy mit csinálj és mit ne. Azt csinálsz amit te akarsz. Ha kontrollálni akar, na azt kell majd megbeszélni.

De már próbált hiszen a barátnődnél alvás sem ment simán

Itt nem az a probléma, hogy ellentétesek vagytok. Ez fárasztó időnként, meg eltávolító is lehet, hogy sok jó élményedben nem osztozik. De ettől még lehet jó egy párkapcsolat. A probléma az, ha ő nem tudja tolerálni azt, hogy van szociális életed. Ez nagy gond. Mert az az ő saját döntése, hogy ebben nem akar részt venni, de hogy korlátozni akar a mozgásodban, na ez a nagyon intő jel. Az nagyon nem oké egy párkapcsolatban, hogy a másik barátait, szociális kapcsolatait valaki önérdekből lefaragja. Elárulom, hogy bántalmazó kapcsolatok szoktak így kezdődni.

Ha az ő saját döntése az, hogy nem megy veled, azért remélem érzed, hogy nincs hozzá fikarcnyi joga sem, hogy arra kérjen, te se menj.

A problémád forrása az ő alacsony önértékelése. De ezen Te nem tudsz változtatni, mert ezt már felnőttkorban a külvilág viselkedése nem tudja megváltoztatni. Bármit csinálsz, nem fog jobban bízni benned. A bizarr, hogy ha elérné a célját és csak ott csücsülnél napi 24 órában az orra előtt, akkor se bízna benned. Biztos hogy hamar találna valami új okot a bizalmatlanságra, zavarná hogy kivel csetelsz, beszélgetsz stb.

Ha a szülei elszúrták, nem alakult ki egészséges önértékelése, nem alakult ki az ősbizalom, akkor felnőttkorban már ezen csakis az elkötelezett önismereti munka segít, amihez kell egy jó pszichoterapeuta. Ami Te nem lehetsz, mert egy felnőtt párkapcsolat alapfeltétele az egyenlőség. Ha bármi ezt megbillenti, mint egy segítő/segített helyzet, ott elkezdtek csúszni a lejtőn. Max. megpróbálhatod rávenni, hogy oldja meg ezt önmagával, kérjen szaksegítséget, keressen pszichológust. Ez összesen, amit tehetsz.

Szerintem ne engedd hogy uralkodjon feletted. Csak azért mert ő nem annyira szeret kimozdulni attól még neked nem kötelező egész nap bent ülni vele egy szobába. Próbáld vele megbeszélni ezt és ha továbbra se működik akkor engedd el. Egy kapcsolathoz 2 ember kell és nem pedig 1.

17/F